Koppányi Tamás: Kínai kalligráfia -avagy a szépírás kellékei
A kínai kalligráfia egyszerűen fogalmazva a hagyományos kínai írás művészi szintre fejlesztett változata. Szorosan összefonódik a költészettel, valamint a hagyományos kínai festészettel is. Alapjául a kínai hagyományban az „írástudók négy kincse” néven ismert eszközök szolgálnak: az ecset, a tus, a dörzskő és a papír.
Az ecsetet a legenda szerint Meng Tian tábornok (Kr. e. 3. század) találta fel, azonban a bizonyítékok szerint ennél sokkal korábban is, már időszámításunk előtt ezer évvel ismerték és használták azt a kínaiak. A kínai ecset egy bambuszrúdból és egy hozzá rögzített szőrcsomóból áll. Még manapság is kizárólag valódi, állati eredetű puha szőrből készítik (elterjedt a farkas, kecske, marha szőre). Ezt a szőrt rétegesen rendezik el (rétegenként különbözik a szőr állaga, és akár más állattól is származhat), ezért több festékanyagot képes magában tárolni, majd egy csontgyűrűvel rögzítik a bambuszrúdhoz. A kínai ecsetnek hegye van, ami nagyon fontos szerepet tölt be az írás folyamatában.
A tus és a dörzskő
A legelterjedtebb kínai festékanyag a fekete tus, melynek különlegessége, hogy nem folyékony formában, hanem díszes, kőkemény tömbökben tárolják. Fenyőgyanta égetéséből származó koromból, enyvből és illatosítóból készítik. Használatkor a dörzskövön kevés vízben koptatva (dörzsölve) oldható fel. A dörzskő mélyedéssel ellátott kemény kődarab, amely a tus feloldására szolgál. Általában nem hagyják díszítés nélkül, a drágább dörzskövek irodai dekorációként is megállják a helyüket, ahogy a tárolásukra készített fénymázas, faragott fadobozok is. A festékanyag megfelelő elkészítéséhez sok tapasztalatra van szükség, mivel nem mindegy, hogy milyen sűrű a feloldott tus. A sűrűség határozza meg az árnyalatot, ami fontos kifejezőeszköze a fekete-fehér festményeknek.
A papír
A papír a hagyomány szerint Cai Lun (Kr. u. 100 körül) találmánya. Felfedezésével szélesebb körben is elkezdett terjedni az írástudomány, a költészet és ezzel együtt a kalligráfia, hiszen a korábbi íráshordozók kezelése sokkal nehézkesebb volt. Sokféle papírfajta létezik, de Kínában talán legelterjedtebb a rizspapír, ami neve ellenére nemigen tartalmaz rizst.
Írás közben az egyik legfontosabb dolog az ecset tartása; függőlegesen kell fognunk, hogy éppen a hegyével érintsük a papírt. Fontos szerepet játszik az erő, amivel odanyomjuk, ezzel határozzuk meg a vonalvastagságot és az írás egyéni stílusát is, de természetesen a technika részletezése több könyvet is megtölthetne. A kalligráfiát elsajátítani nem egyszerű dolog, hosszú évek gyakorlása szükséges hozzá, hogy megfelelően tudjuk koordinálni az ecset mozgását. És persze nem árt, ha ismerünk pár írásjegyet…
A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2008/2. számában