Dr. Ferenczy Mária: A Hopp Ferenc múzeum
A múzeumok feladata a kultúra értékeinek, emlékeinek gyűjtése, megőrzése és hiteles bemutatása. Ezt a célt Magyarországon több mint kétszáz éve szolgálja közintézmény: a Magyar Nemzeti Múzeum. A 19. század második felére ennek meggyarapodott az anyaga, megnőtt a látogatói száma, a fejlődő közoktatás is egyre több közreműködést igényelt, ezért több gyűjteményét fokozatosan önálló intézménnyé szervezték. Így jött létre többek között az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum, és mindegyikben kaptak helyet kelet-ázsiai, köztük kínai művészeti alkotások is.
Ebben az időben a közlekedés fejlődése, a kontinenseket átszelő nagy vasutak és az óceánjáró hajók lehetővé tették, hogy a nyugati országokból ne csak néhány előkelőség, esetleg tudós, hanem számos gazdag polgár is utazzék a világ körül, és saját szemével lássa a távoli vidékek szépségét, a távoli népek életét és alkotásait, hazatérve pedig beszámoljon barátainak és a nagyközönségnek az élményeiről, bemutassa emléktárgyait, fényképfelvételeit.
Hopp Ferenc, az utazó
Magyarországról is elindultak az utazók, köztük volt egy vagyonos optikus, Hopp Ferenc (Franz Hopp, 1833–1919), morva származású budapesti polgár is.
Hopp Ferenc első föld körüli utazásán, 1883 tavaszán járt először Kelet-Ázsiában. Kínában meglátogatott több tengerparti várost (Hongkong, Guangzhou, Xiamen, Wenzhou, Shanghai, Tianjin), és elutazott Pekingbe – Tianjin és Peking között akkor még nem volt vasút, szekéren lehetett utazni, huszonhat óráig tartott az út. Hopp Ferenc a harmadik és az ötödik földkörüli utazásán, 1903-ban, illetve 1914-ben is ellátogatott Kínába. Bár utazásai során a világon sokfelé vásárolt emléktárgyakat, művészeti alkotásokat, fényképeket, és maga is fényképezett, azonban a kínai és a japán kultúrát, művészetet szerette meg leginkább, így gyűjteménye legnagyobb és legfontosabb része kínai és japán művészeti alkotásokból állt.
Gyűjteményeit, házát és kertjét (ebben is voltak keleti műtárgyak) Hopp Ferenc az államra hagyta, múzeumalapítás céljára. Így az ő magánkezdeményezésére jött létre 1919-ben a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, amely közintézmény, és ma is szolgálja a közművelődést, a keleti, benne a kínai művészet és kultúra megismertetését. Feladata betöltéséhez a szakemberek a fent említett múzeumokból is itt gyűjtötték össze a keleti műtárgyakat, később pedig tovább gyarapították a gyűjteményt. Mára a gyűjtemény több mint húszezer műtárgyat őriz, közülük mintegy nyolcezer a kínai. A vásárlás mellett a kínai gyűjtemény adományokkal is gyarapodott, így alkalmas a kínai művészet és művelődéstörténet sok szépségének és sajátosságának bemutatására. A legnagyobb adományozás a Kínai Népköztársaság részéről történt: 1954-ben a Népköztársaság fennállásának ötödik évfordulója alkalmából Pekingből Prágába és Budapestre hozott kortárs iparművészeti kiállítás anyagát a bemutatás után megosztották Prága és Budapest között, felét a Hopp Múzeum kapta.
A kínai kollekció
A kínai gyűjtemény értékeinek egy-egy kiállítás csak kis részét tudja egyszerre bemutatni. Jelenleg nem láthatók például sem régi, sem 20. századi festmények (guohua), de régi bronzedények, rekeszzománc tárgyak, hagyományos viseletek, ékszerek, finom drágakőfaragványok is csak kisebb számban. Egy-egy remek műtárgy képviseli a régi művességeket a Keleti műgyűjtés Magyarországon című állandó kiállításon (a Ráth György Múzeum épületében, VI., Városligeti fasor 12.): látható például egy híres ókori jádekorong (xuanqi), továbbá kis bronzveretek, amelyeknek formái a kínai–belső-ázsiai kapcsolatokra utalnak, néhány buddhista szobor, köztük egy Holdat néző Guanyin lakkszobor a 14. századból; ritkaság például az épület formájú házi szentély a 18. századból, amelyben egykor egy császári rendeletet őriztek. Megcsodálhatjuk a gobelinszövés és a hímzés művészetét is, díszruhák rangjelzései (mandarinnégyzetek) formájában. A másik állandó kiállítás (szintén a Ráth György Múzeum épületében) Hamvas őszibarack és mohamedánkék. A kínai kerámia művészete címmel átfogó képet ad a kerámia fejlődéséről és gazdagságáról. Láthatunk mázatlan és mázas szobrocskákat, ezeket egykor előkelő halottak sírjaiba helyezték, hogy udvarhölgyként, testőrként vagy idegenből érkezett kereskedőként szolgálják uraikat a túlvilágon. Láthatunk ismerős formájú edényeket, de ismeretlen formájú használati tárgyakat is, például hasáb alakú nyaktámaszt, amely nagy melegben párnául szolgált, megkímélve a bonyolult frizurákat is. Megcsodálhatjuk a színes mázas tetődíszeket, amelyekkel az ártó hatásokat igyekeztek távol tartani a régiek, és színházi jeleneteket, amelyekkel jeles épületek párkányait díszítették Délen. Vannak hajóleletekből származó edények is, ezeket a tengerek mélyéről hozták fel a búvárrégészek, mert évszázadokkal ezelőtt elsüllyedtek a hajók, amelyeknek gyomrában külföldre szállították volna őket.
Mit hol találunk?
A múzeum rég kinőtte Hopp Ferenc villáját (Andrássy út 103.), ott ma már csak az időszaki kiállítások férnek el, jelenleg az Amikor kinyílt Ázsia kapuja című kiállítás állít emléket Hopp Ferencnek és azoknak, akik a keleti kultúrák megismerése végett utaztak Ázsiába. A villában kapott helyet a közel harmincezer kötetes könyvtár is, a múzeum raktárai és irodái azonban az Iparművészeti Múzeum épületében (Üllői út 33–37.) vannak, állandó kiállításai pedig a Ráth György Múzeumban (Városligeti fasor 12.) láthatók.
A múzeum honlapja: www.hoppmuzeum.hu
Hopp Ferenc (1833–1919)
A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2008/2. számában