Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfőtől csütörtökig: 11.00 - 18.30
                           ELTE Confucius Institute    youttube.com    Kínai enciklopédia

Szentmártoni Lívia: Protokoll és illem

Talán emlékeznek még kedves olvasóink, hogy tavaly Jia Qinglin, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület elnöke, Kína egyik legbefolyásosabb politikusa az ELTE-re látogatott, és részt vett az Intézetünk által rendezett gálaműsoron. A látogatást megelőzően egy nagy paksamétát kaptunk arról, hogy mit tehetünk és mit nem az elnök jelenlétében, azaz mit követel meg a diplomáciai protokoll. Még jól emlékszem, mennyire ügyeltünk arra, hogy a gálaműsor előtt és alatt minden az előírtaknak megfelelően történjék.

Akik ismernek, tudják, hogy a szabályok – legyen az illem, nyelvtan, házirend, egyszerűen bármi – megszállottja vagyok. Jól tudja ezt a férjem is, akit – természetesen az ő legnagyobb örömére – rendszeresen gyorstalpaló illemóráimmal szórakoztatok. Tőle kaptam ajándékba Görög Ibolya Protokoll az életem című nagysikerű könyvét. A könyvet „ától cetig” átrágtam, ezután fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy ezúttal a kínai diplomácia és illem világába kalauzolom el a Krónika olvasóit. Természetesen ki más segíthetett volna nekem ebben, mint Görög Ibolya címzetes főiskolai docens, a Miniszterelnöki Hivatal korábbi protokollfőnöke?

Izgatottan léptem be Görög Ibolya lakásába és egyben irodájába, hogy elkészítsem az interjút. Hogy mitől az izgatottság? Az ember nem mindennap találkozik egy ilyen barátságos, ámde szakmájából adódóan „röntgenszemű” szaktekintéllyel. Ez egyrészről természetesen megtiszteltetés, másrészről felér egy enyhe gyomorideg kísérte vizsgadrukkal. Mert ugye, ha hellyel kínálnak, melyik fotelben foglalhatok helyet, jól eltűztem-e a homlokomból a hajamat (a szabad homlok az értelem jele – hölgyeim, érdemesebb a frufrut mellőzni!), hogyan illik a lábaimat tenni? Ez mind nem mindegy, mert ugye figyelnek minket, mi is figyeljük a többi embert, és gyakran ilyesmiből ítélnek meg minket, ahogy mi is másokat.

Izgalmam azonban feleslegesnek bizonyult, interjúalanyom a könyvéből megismert kedves közvetlenséggel fogadott, majd lelkesen mesélni kezdett.

– Csak hogy tisztázzuk a dolgot: mit is nevezünk protokollnak?

– El kell különítenünk a protokollt és az illemet. A protokoll, azaz ceremóniarend megalkotása VII. Konstantin bizánci császár (904–959 – Sz. L.) nevéhez fűződik. Később a bizánci protokoll szabályainak ismerete Velence közvetítésével terjedt el Európában, majd az európai királyok udvari ceremóniarendjeiből kialakult egyfajta viselkedési kódex, amely a diplomáciai protokoll alapjául szolgált. Azóta is mindenkinek, minden ország diplomatájának, bármelyik országban dolgozik is, ezeket az én általam európaiságnak nevezett normákat kell betartania. Az európaiságot azért is tekinthetjük egyfajta nemzetközi rendező elvnek, mert itt, Európában alakultak ki elsőként az egész nyugati világra, mondhatni az egész civilizációra – Ázsia kivételével – érvényes diplomáciai szabályok. Az európai viselkedéskultúrára épült rá a protokoll, ami már nemzetközi szintet képvisel. Erre jön az etikett, amely nem más, mint egy már nagyon is túlszabályozott ceremoniális rend. Ez utóbbi az uralkodói házakra jellemző.

– És mi a helyzet Kínával?

– Az uralkodói házak etikettje – és itt jön a képbe Kína – a mai napig túlszárnyalja a diplomáciai protokollt. Kínában, az ország elzártsága miatt, a ceremóniarend igen aprólékosra formálódott, mindent részletesen le is jegyeztek ezzel kapcsolatban. Éppen azért, mert a ceremóniarend nagyon szabályozott volt, nem tudott leszűrődni a köznép közé szokásnak. Más szóval, míg az európai udvari szertartások rendje le tudott szivárogni a nép körébe, addig a kínai szertartásrend – csakúgy mint a japán – megközelíthetetlen, tökéletes, mindenek felett álló jellege miatt erre nem volt képes. Később a kínai uralkodói etikett tulajdonképpen egy pártelitetiketté alakult át.

– Tapasztalata szerint mi jellemzi a kínai viselkedéskultúrát és protokollt?

– Minden közösség viselkedéskultúrája vallási gyökerekből indul ki. Kínában ez leginkább a konfucianizmushoz köthető. A kínai viselkedésre, ahogy én láttam, a konfucianizmusnak, a kínai, általunk keletinek mondott életfilozófiának köszönhetően a feltétlen hatalomtisztelet, illetve a nyugalmas, nyugodt tempójú életvitel a jellemző. Ha azonban, tegyük fel, egy kínai diplomata nemzetközi porondra lép, neki már a nemzetközi elvárásokhoz kell alkalmazkodnia, a nemzetközi szokásokat kell átvennie. Tapasztalatból mondom, ez időnként igen nehéz feladatnak bizonyul. Arra, hogy milyen nehezen is megy a nemzetközi szokások alkalmazása, például a kínaiak számára, mondok pár példát. Egyik fiatal miniszter asszonyunk Kínába készült. Azt tanácsoltam neki, nagyon figyeljen arra, hogy a tárgyaláson mellette se jobbra, se balra ne üljön idős férfikolléga, ugyanis a kínaiak szerint – vallási gyökerekből kialakult kultúrájukból fakadóan – a bölcs az mindig öreg és férfi. A kínai fél hiába tudja, hogy a miniszter asszonnyal tárgyal, ha mellette lát egy idős férfit, akkor biztos, hogy felé fordulva fog beszélni. A másik a tárgyalás tempója. Az európaiságban, tudjuk, „az idő pénz” címen pillanatok alatt lezajlik egy tárgyalás. Kínában viszont az első két nap kizárólag a beszélgetésről, ismerkedésről szól. Kizárt dolog, hogy mondjuk egy gyár eladását három nap alatt le lehessen tárgyalni. Egyszerűen kizárt!

Előadásaimon ezerszer kérdeznek a kínai köpködésről. Mindig elmagyarázom, hogy a Góbi-sivatag felől homokkal teli szél érkezik Kínába. Ez annyira erős, hogy – mint látni a kínai festményeken – a hegyek kopaszok, ahol erdő van, azt teraszosan telepítik.  Ez a homok könnyen megtapadhat az ember tüdején, és szilikózist is okozhat, ha csak a kínai ember köpés formájában nem pucolná ki a torkából. A köpködés tehát voltaképpen nem más, mint egy egészségügyi szükséglet. Megfigyelhető a tévéközvetítésekben, hogy ha a kínai elnök fogad valakit, akkor is ott vannak a porcelán köpőcsészék. Már nem köp bele senki, de benne van a ceremóniarendben, hogy az megengedett.

– Véleménye szerint a kínai sajátosságok, mint ahogy említette a köpőcsészéket is, mennyire szűrődnek át a kínai diplomáciába?

– A diplomáciába nem szűrődhet be nemzeti sajátosság, azonban a köpőcsészékhez hasonlóan apróbb érdekességeket észrevehet a jó megfigyelő. Nálunk tárgyaláskor a tárgyalófelek egy asztal körül ülnek. Ezzel szemben ha a kínai elnök fogad valakit, akkor a résztvevők körben, fotelekben foglalnak helyet. Valószínűleg ez a császári időkre utalhat vissza, azaz uralkodóval egy asztalhoz nem lehet ülni. Vagy egy másik példa: Az európaiság szerint egy tanult férfinak tárgyaláskor párhuzamos combokkal, kis terpeszben illik ülnie. A kínai férfiak azonban nagy terpeszben foglalnak helyet. (A belső comb mutatása a vezérhím jelzése!) Valószínűleg ennek oka az lehet, hogy a kínai kultúrában nagy hangsúlyt kap a férfi domináns szerepe.

– Aki ilyen nagy lelkesedéssel beszél a protokollról, akinek élete a protokoll, annak biztosan van egy-egy szép emléke a különböző nemzetek delegációival kapcsolatban is.

– 1991 márciusában Magyarországra látogatott Qian Qichen kínai külügyminiszter, amely eseménynek nagy jelentősége volt a kínai-magyar kapcsolatok fejlődésében. Amint autója begördült a Parlament elé, és a miniszter úr kiszállt az autóból, én mosolyogva köszöntöttem őt kínaiul: „Nyi haó! Nyi senthi haó má?” („Üdvözlöm! Hogy van?”) A külügyminiszter úr arcára volt írva a néma döbbenet. Utána persze rögtön mondtam, hogy nem tudok mást kínaiul, de ezután különösen kedvesen bánt velem, megfogta a vállamat, megütögette. Ilyen közvetlen magatartás más ország diplomatájával sosem fordult volna elő. A külügyminiszter úr azzal, hogy kínaiul köszöntöttem őt, úgy érezte, hogy egy „szinten” állunk, és ezzel rögtön a „barátja” lettem. 

Annyi érdekeset hallottam Görög Ibolyától, és még olyan sokáig tudtam volna hallgatni, de ahogy ő is mondta, „az idő pénz”, itt volt az ideje, hogy teendőim után nézzek. Hazafelé menet újra és újra átgondoltam a hallottakat, egy mondata azonban megállás nélkül visszhangzott a fülemben: „Azért vagyunk, hogy a vendéget mindjárt az elején pozitív hangulatba hozzuk, s így aztán az elnöki tárgyaláson is pozitív legyen”.Milyen igaz is ez! Nekünk is így kellene élnünk a mindennapjainkat, így kellene viszonyulnunk egymáshoz. A kínai nyelvtanulással is éppen ez a helyzet, ebben a szellemben kell nekünk, tanároknak is viszonyulnunk a hallgatóinkhoz. A lényeg, hogy megszerettessük ezt a csodálatos nyelvet és kultúrát velük, ezáltal pedig ők is pozitívabban álljanak hozzá a kínai nyelv buktatóihoz, jobban elfogadják és megértsék a kínai emberek gondolkodását, életvitelét. És mi a helyzet az illemmel? Az illem az egyetlen dolog, amely képes hozzásegíteni minket ahhoz, hogy a kulturális különbségeket nagyobb zökkenők nélkül átvészeljük, és baráti kapcsolatot tudjunk ápolni más nemzetek képviselőivel is.

Görög Ibolya

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2009/2. számában