Kultúra ►► Utazás Kínában ►► Horváth Gergely

Horváth Gergely: Kína színes tartománya: Yunnan

Kína tartományai közül a délnyugati Yunnan az egyik legszínesebb, legváltozatosabb, mind természeti viszonyait, mind népességét tekintve. A Myanmar (a korábbi Burma), Laosz és Vietnam által körülölelt, mintegy négy magyarországnyi, 394 000 km2 területű tartományban kb. 45 millió ember él, akiknek több mint egyharmada különböző kis népekhez, nemzeti kisebbségekhez tartozik.

A nemzetiségek közül a leghíresebbek az őslakos yi, bouyi, miao, thai, bai, naxi, zhuang népcsoportok. Yunnanban járva szinte mindenhol találkozhatunk ezen népekkel, amelyeknek tagjai vonásaikban a hanoktól sokszor még a laikus számára is érzékelhetően különböznek, és általában az adott népre jellegzetes, tarka népviseletet hordanak.

Yunnan lakói egy igen változatos felszínű tartományban élnek, amely földtani-felszínalaktani szempontból – leegyszerűsítve – alapvetően két részre osztható.

Nyugati-délnyugati része a Tibet délkeleti részét behálózó és fokozatosan délkelet, majd dél felé forduló ún. Kelet-tibeti-hegyvidék (illetve folytatása) láncaiból áll. Az erősen tagolt hegyvidék keskeny gerincei 4000–6000 m magasra emelkednek, közéjük mélyen bevágódtak a folyóvölgyek, amelyekben a Jangce, a Salween, a Mekong és a Vörös-folyó futnak kelet, illetve dél-délkelet felé. Míg a hegycsúcsokon ma is örökhó található, addig a völgyekben a dél felől behatoló monszun légtömegek hatására gazdag szubtrópusi erdőségek alakultak ki, és a hegyoldalakon felfelé kapaszkodva égitestünk egyik legszebb, leglátványosabb földrajzi övezetességét lehet megfigyelni.

A karsztok földje

Yunnan jóval nagyobb kiterjedésű keleti része alacsonyabb, átlagmagassága „csak” mintegy 2000 m; egészében véve egy hatalmas karsztfennsík. Nincs még egy ország, ahol a karsztok akkora területet foglalnának el, és olyan nagy szerepet játszanának a felszínformálásban, mint Kínában; az ország 1/7-én (1,3 millió km2) karbonátos kőzetek vannak a felszínen vagy a közvetlenül a felszínt borító vékony üledékek alatt. Közülük is kiemelkedik a Dél-Kínában fekvő, az Északkelet-Vietnamba is átnyúló részekkel együtt mintegy 600 000 km2 kiterjedésű, változatos arculatú – és talán legszebb – karsztvidék, amelynek kőzetanyaga sok százmillió évvel ezelőtt, az ún. földtörténeti óidőben az akkor itt hullámzott tengerek mélyén ülepedett le. A terület mintegy 100 millió éve, a középidő végi szerkezeti mozgások hatására változó mértékben kiemelkedett, és a többé-kevésbé folyamatosan uralkodott trópusi-szubtrópusi jellegű éghajlat következtében nagymértékben karsztosodásnak indult. A folyamat különösen a legfiatalabb időkben erősödött fel, mivel az utolsó mintegy 1 millió évben, az ún. negyedidőszakban gyors, 300–500 m-es kiemelkedés zajlott le, amely párosulva a bő csapadékú szubtrópusi éghajlattal különösen kedvező feltételeket teremtett a karsztos folyamatok kiteljesedéséhez.

A dél-kínai karsztvidéket magassági helyzete és formakincse alapján három nagy részre szokás osztani: a Yunnani- és Guizhoui-fennsíkra, valamint a Guangxi-karsztvidékre. A három nagy táj közül a legnyugatibb és legmagasabb a Yunnani-fennsík, amely részben nyílt karszt (tehát az uralkodó mészkövek közvetlenül a felszínen vannak), részben fedett karszt (ahol a mészkövekre különböző vastagságú más, nem karbonátos üledékek rakódtak). Kína karsztos tájain belül számtalan karszttípus figyelhető meg a szurdokvölgyekkel tagolt magasfennsíki-fennsíki formáktól kezdve a széles völgyekkel tagolt dombsági és hegységi, valamint a lezökkent medencekarszt típusokon át a leglátványosabb szigethegyes karsztokig. Yunnan nagy részét még jelentős kiterjedésű összefüggő „igazi” fennsíkok alkotják, szép, sokszor hatalmas méretű karsztformákkal, míg főleg a kelet–délkelet felé lealacsonyodó lépcsős peremeit inkább karsztos szigethegyek jellemzik. Helyenként jól kirajzolódó töréses árkok tagolják, ezekben fekszenek legnagyobb tavai, köztük az 1980 m magasan fekvő Erhai-tó (250 km2), melynek partján, Dali város környékén híres márványbányák vannak. Itt található még az 1886 m magasan levő Dianchi-tó (297 km2); és a kissé alacsonyabb fekvésű Fuxian-tó (217 km2), amely viszont 151,5 m-es mélységével Kína legmélyebb tava.

A nyílt karsztokon a felszíni karsztformák igen jól fejlettek. Ilyenek a karsztfennsíkokon helyenként előforduló mély aknabarlangok (zsombolyok), a jellegzetes tál alakú bemélyedések, azaz a széles töbrök, az ezek összeolvadásából keletkező, többnyire kanyargós „karsztutcák”, a gyakran hatalmas méretű medencék, az ún. poljék. A mélyben jól fejlett, felszín alatti vízhálózat alakult ki, föld alatti folyórendszerekkel, hatalmas barlangokkal. Szép látványt nyújtanak azok a tájak, ahol tágas barlangrendszerek barlangi folyosói felszakadt, szurdokvölgyekké alakult barlangjáratokkal váltakoznak, miközben aktív vízfolyásuk búvópatakként hol felszíni, hol felszín alatti folyócskaként jelenik meg. Egyik leglátványosabb példa erre a turisták által is látogatható Jiuxiang-barlangrendszer, Kunmingtól 90 km-re. Többek között ebben a járategyüttesben is csodálatos édesvízimészkő-gátakat, ún. tetaratákat hozott létre mind a felszínen, mind a barlangjáratokban a karsztvizekből kicsapódó mész. A karsztvidéken található Kína legnagyobb vízesése, a 90 m-es Dadieshui-zuhatag is.

Kúphegyek, kőerdők

A karsztformák közül a látogatókat különösen lenyűgözik a hagyományosan kúp- és toronykarsztoknak nevezett szigethegyes karsztok, amelyek a közel függőleges falú karcsú tornyoktól kezdve a lankásabb lejtőjű, széles talpú kúpokig többféle típusként bukkannak elő, és ezek megjelenhetnek magányosan kiemelkedve a karsztközi síkságból (ez a fenglin), vagy pedig csoportokban, szabálytalan, többnyire szögletes alakú, felszíni lefolyás nélküli karsztos mélyületeket (töbröket) zárva közre (ez a fengcong). Bár a szigethegyes karsztok legcsodálatosabb képviselői közismerten Guangxiban, főleg a Li-folyó völgye mentén, Guilin és Yangshuo városok között tanulmányozhatók, azért Yunnanban is találunk rá szép példákat. Például a Guizhouval határos tájakon a meredekebb falú, kúp- és toronyszerű karsztok élesen elkülönülnek a hullámos fennsík jellegű környező tájaktól, míg délebbre egy másik tájrészt az elszórtabb, lankásabb mészkőhegycsoportok és a tágas hegyközi síkságok együttese jellemzi.

A trópusi-szubtrópusi karsztokra, így Yunnan karsztjaira is jellemző, hogy a lecsorgó csapadék nagy széndioxid-tartalma, valamint a mélyedésekben felhalmozódott talaj és növényzet hatására oldódik a kőzetfelszín, barázdák, tálszerű mélyedések (ún. madáritatók) alakulnak ki, amelyek fokozatosan mélyülnek és szélesednek. Ez a folyamat a karrosodás, amelynek hatására változatos karrformák alakulnak ki. Gyakoriak például az egyre mélyülő karrbarázdák, amelyek tovább fejlődve hasadékkarrokként mélyülnek a kőzetfelszínbe. Ezeket keskeny, nem ritkán szinte késpengeszerű (és késpenge-élességű!) gerincek választják el egymástól. Yunnan legkülönlegesebb és méltán világhírű karsztos képződményei, az ún. „kőerdők” (ez a kínai shilin tükörfordítása) is valójában hatalmas méretű karrmezők. A karsztos oldás (korrózió) által élesre mart, általában 5–15 m, néha 20–25 m magas, de alig néhány m széles mészkőgerincek valóságos sziklalabirintusokat alkotnak, köztük vad összevisszaságban keskeny folyosók, szűk hasadékok, üregek húzódnak, melyeket – a yunnani tájra egyébként szinte mindenhol jellemző – vörösföld tölt ki. A legszebb kőerdők a tartományi székhelytől, Kunmingtól mintegy 80 km-re délkeletre fekvő Lunan városka környékén alakultak ki. Meglátogatásuk nem nehéz, hiszen az elmúlt évtizedek óriási ütemű fejlesztései következtében ma már autópálya vezet ide Kunmingból.

Éghajlat és növényzet

Hogy Yunnanban ilyen csodálatos karsztformák láthatók, abban döntő szerepe van az éghajlatnak. A fennsíkot a csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlat hegyvidéki változata uralja, melyet itt elsősorban az jellemez, hogy a 800–1000 mm-nyi átlagos évi csapadék 60%-a március és augusztus között esik le, de azért igazi száraz évszak nincs. A Yunnani-fennsík éghajlatát „örök tavaszként” is szokták jellemezni, hiszen az évi hőmérsékleti ingadozás csekély (a januári középhőmérséklet 11°–12°C, a júliusi 19°–21°C); a napi ingadozás viszont elég nagy.

A növényzet változatos, a természetes növénytakaró sűrű örökzöld lombos erdőkből, bambuszokból és jünnani fenyőből (Pinus yunnanensis) áll. A gazdag növényvilág különlegességeit jelentik a gyógynövények, a közismert kínai természetgyógyászat alapanyagai; állítólag közel ezerféle ilyen növényt gyűjtenek vagy termesztenek. Állatvilága is gazdag, természetvédelmi adatok szerint 230 emlős-, 310 madár-, 30 hüllő- és 300 édesvízi halfaj otthona.

Yunnan két arca

Yunnan gazdasági életét egyelőre főleg a mezőgazdasági tevékenységek jellemzik. A völgyeket, hegyoldalakat, karsztos mélyedéseket főleg öntözött teraszos rizsföldek foglalják el, a magasabb térszíneken kukoricát, szóját, dohányt termesztenek. A termelési technológia azonban eléggé kezdetleges, az állati és nem utolsósorban az emberi erő helyettesíti a gépeket. Egyes hegyvidéki erdőségek irtásföldjein még a hagyományos égető-talajváltó gazdálkodás is megtalálható. A tartomány nagy értékét jelentik gazdag ásványkincsei, kiemelkedik az ón és a réz érceinek bányászata, az iparosítás első üzemei pedig ezek feldolgozásához kapcsolódnak. A nagyobb városokban – főleg a tartományi székhelyen, Kunmingban – azonban már jelentős feldolgozóipar is kialakult, és egyre több embert foglalkoztatnak a szolgáltatások is (amiben jelentős szerepet játszik az idegenforgalom munkahelyteremtő képessége).

A tartomány népességének ma kb. 30%-a városlakó, a lakosok túlnyomó többsége tehát még falun él, ahol máig megőrződött a hagyományos életforma. Yunnanban – mint Nyugat- és Délnyugat-Kínában általában – jól tetten érhető a mai Kínát jellemző kettősség, az infrastrukturálisan fejlett, más tekintetben is gyors ütemben fejlődő, illetve az infrastrukturálisan fejletlen, nagyon elmaradott területek, települések különbsége, sőt e különbségek növekedése. Ám ne sajnáljuk az elmaradottnak gondolt vidékeket, hiszen a modern civilizáció áldásainak és átkainak rohamos elterjedése globalizációs hatásával gyorsan eltünteti mindazokat az értékeket, amelyeket e táj és népessége sok ezer éven át felhalmozott. Ami pedig a korábban említett kis népeket, nemzetiségeket illeti, azokra valószínűleg végzetes csapást fog mérni a globalizáció, ha egyszer eléri őket, színes kultúrájuk a viseletektől a szokásokon át a közösségi mentalitásig terjedően alighanem éppen úgy fel fog morzsolódni, mint ahogy ezt pl. a Kárpát-medencében is láthatjuk.

A fejlődés árnyoldalai

Az emberi tevékenység fokozódó megjelenésének egyik következménye a karsztos tájak jól megfigyelhető leromlása, degradációja, aminek persze érthető okai is vannak. Gondoljunk arra, hogy a tartomány népsűrűsége nagyjából megegyezik hazánk népsűrűségével, ám míg Magyarország területének lényegében szinte egésze alkalmas emberi letelepülésre és gazdálkodásra, addig Yunnan területén az arányok sokkal rosszabbak. A népesség viszonylag kis területen koncentrálódik, a településhálózat rendkívül sűrű a völgyekben, medencékben, ahol viszont éppen ezért rendkívül erős a „településhatású” tájátalakítás. A magas népességszám és a terület viszonylag csekély eltartó képessége miatt a karsztos jelleg túlsúlya ellenére szinte minden lankásabb táj, sőt minden enyhébb-közepes lejtésű hegyoldal már régen a mezőgazdasági hasznosítás vagy az erdőirtás áldozatául esett. A meredek hegyoldalakon ható erős erózió a talajtakaró lemosásával a hegyoldalak elkopárosodását eredményezi. Ugyancsak veszélyeket rejt az infrastruktúra fejlesztése, ami nyers- és építőanyag-igénye miatt tájromboló bányanyitásokhoz vezet, számtalan csodás „kúpkarszt” esett már a bányászat áldozatául. De beszélhetnénk az iparosítás, az autópálya-építések okozta tájátalakításokról is, amelyek persze nyilván gazdaságilag és az életminőség szempontjából fontosak, ám a megmaradt természeti táj további jelentős pusztulását eredményezik.

A gazdasági tervek a térség jövőjét főként a turizmus fellendítésében látják. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a szállodakapacitások bővülése is hozzájárul ahhoz, hogy a turizmus rohamosan nő, ami érthető, tekintettel Yunnan látnivalóinak gazdagságára. Az említett természeti csodák, a magashegységek, karsztjelenségek (kúpkarsztok, kőerdők, cseppkőbarlangok), szurdokvölgyek (pl. a Jangce csodálatos Tigrisugrás-szurdoka), vízesések, fennsíki tavak és egyéb természeti szépségek mellett az őslakos népek művészete, építészete, szakrális építményei és a kínai történelem egyes korszakainak megmaradt emlékei is nagy számban vonzzák ide a turistákat. Olyan gyöngyszemek, mint Ó-Dali vagy Lijiang egységes stílusú óvárosai, a Három Pagoda az Erhai-tó partján, Shangri La (a korábbi Zhongdian lámaista kolostora, a bai nemzetiség falumúzeuma, a Kunming környéki templomegyüttesek, a Dianchi-tó partján magasodó Xishan meredek falába mélyített szentélyek, az őket összekötő ösvények mind-mind nagy idegenforgalmi vonzerőt jelentenek. A vitathatatlan gazdasági és foglalkoztatási előnyök mellett azonban a dinamikusan növekvő turizmus újabb terhelést is jelent a tájra, aminek kezelése egyelőre még megoldhatatlan feladatot jelent a helyi szerveknek. Ám ez a turistát nyilván nem érdekli, nem is tud róla – ő csak ámulni-bámulni jött Yunnanba, és persze jól teszi, hiszen van miben gyönyörködnie….