Időpont: 2011-11-08, 18:00
Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B 217-es terem
A múlt század első felében a kínai fegyveres erők és a koreai függetlenségi harcosok
Északkelet-Kína területén vállvetve harcoltak a terjeszkedő Japán Birodalom ellen. A második világháború után a létrejövő Kínai Népköztársaság igyekezett meghálálni a mandzsúriai koreai kisebbség derekas részvételét a megszállók elleni harcban, így 1955-ben a koreaiak által sűrűn lakott Jenpien (Yanbian) járást koreai autonóm körzetnek nyilvánították. A körzet lakói számára az őshaza nagyon sokáig a KNDK-t jelentette, és mivel az ottani életszínvonal a nyolcvanas évek végéig magasabb volt, mint Kína falusi területein, támogatásokat is kaptak. Dél-Koreáról csak a phenjani propagandán keresztül kaphattak meglehetősen sötét képet, ami aztán az 1988-as szöuli olimpia tévéközvetítését nézve változott meg.
A koreaiul csoszondzsok (chosunjok) néven emlegetett kínai-koreaiak az autonóm körzetnek köszönhetően megőrizték saját kultúrájukat: a kínai mellett a koreai nyelvet is használhatják, saját iskoláik, kiadványaik vannak, sőt tévécsatornájuk is van. A nagyjából 2 millió 300 ezres csoszondzsok közösség egy találó hasonlat szerint úgy tekint a két Korea szembenállására, mint az a gyermek, akinek a szülei elváltak: mindkettőt tisztelik, és egyiket sem tudnák megtagadni a másik kedvéért.
Dr. Csoma Mózes az ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszék Koreai szakának adjunktusa