Tőkei Ferenc emlékülés

Tőkei Ferenc emlékülés

Időpont: 2010-10-15, 10:00

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F, Kodály-terem (magasföldszint)


Tőkei Ferenc élete és munkássága

Tőkei Ferenc

Tőkei Ferenc (1930–2000) a 20. századi magyar sinológia egyik legsokoldalúbb és legnagyobb alakja. Már középiskolai évei alatt egyetemi órákra járt, majd az ELTE kínai-tibeti szakán végzett 1953-ban. Muzeológusként dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, később az Európa Kiadóhoz került, majd 1967–1972 között az MTA Filozófiai Intézetében tevékenykedett, az utolsó három évben igazgatóként. 1972-től a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Orientalisztikai intézetet vezette. Az ELTE-n 1971–1990 között a Filozófia tanszéken, 1990-től pedig a Kínai tanszéken tanított. Egész pályafutása alatt intenzív tudományszervezői és közéleti tevékenységet folytatott.

Nevéhez fűződik a korabeli Magyarországon elfogadott marxizmus bizonyos aspektusainak újragondolása azáltal, hogy visszatért Marx eredeti, komplexebb gondolataihoz, és nem fogadta el az ún. vulgármarxizmus doktrínáit. Különösen nagy hatású volt Marx ázsiai termelési módról alkotott teóriájának továbbgondolása, melynek rendkívüli nemzetközi visszhangja volt. Társadalomtudományi kérdések közül Tőkei Ferenc részletesebben elemezte az ókori Görögország poliszainak eredetét és a középkori feudalizmus szerkezetét. Tőkei Ferenc intenzíven részt vett a korabeli kulturális és politikai életben, barátságot ápolt a művészet és a tudomány számos képviselőjével. Gondolkodását és magatartását erősen átitatta elkötelezett baloldali beállítottsága.

Sinológiai munkásságából különösen kiemelkedő a klasszikus kínai szövegek magyarra történő átültetésében játszott szerepe. Három kötetben egy olyan gyűjteményt jelentetett meg, amelyben az ókori kínai filozófia lényegében összes fontos alakjának műveit (Lunyu, Daodejing, Daxue, Zhongyong, Gongsun Longzi), illetve nagyobb művek esetében azok legfontosabb fejezeteit (Mozi, Mengzi, Xunzi, Zhuangzi, Han Feizi, Chunqiu fanlu, Huainanzi) lefordította magyarra. Különösen nagyra tartotta a hagyományos Kínában egyébként véleménye szerint nem kellőképpen megbecsült Wang Chong Lunheng című művét. Habár tervezte, hogy a későbbiekben egy középkori kínai filozófiai fordításgyűjteményt is közread, de erre halála miatt már nem kerülhetett sor, ugyanakkor e tervezett kötetek előmunkálatainak köszönhetően jelent meg a kínai buddhizmus néhány fontos korai szövegét tartalmazó műve.

Fordításai azonban távolról sem korlátozódtak a filozófiai művekre: fordított jóslócsont- és bronzedényfeliratokat, történeti szövegeket, a Sunzi bingfat, kísértethistóriákat, Lu Xun néhány írását, sőt, kínai vicceket is. Különösen szerette Pu Songling munkásságát, akinek furcsa históriáiból szintén lefordított egy kötetre valót. Részt vett három kínai dráma magyarításában is (Wang Shifu: Xixiangji [Nyugati szoba], Guan Hanqing: Dou E yuan [Dou E ártatlan halála], Li Xingdao: Huilanji [A krétakör]), melyek verses betéteinek megszólaltatásában a kortárs magyar költészet kiemelkedő egyéniségeivel dolgozott együtt. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról sem, hogy hatalmas mennyiségű nyersfordítást is készített, melyet aztán a legjobb magyar költők szólaltattak meg a poézis nyelvén: neki köszönhetően olvashatja a magyar közönség ma is egyebek között a Dalok könyvét, a Yuefu fontosabb darabjait, illetve Cao Cao, Cao Zhi és Cao Pi verseit, továbbá számos klasszikus kínai elbeszélést.

Megírta a klasszikus irodalom történetét, továbbá részletesen elemezte a középkori kínai esztétikai gondolkodás fontosabb képviselőinek, különösen Liu Xie Wenxin diaolong című művének elméleteit. Az ókori kínai irodalomból különösen közel állt hozzá Qu Yuan alakja és a nevéhez köthető Chuci. Tőkei Ferenc nem pusztán közreműködött ennek magyarra történő fordításában, hanem számos tanulmányt, majd egy önálló kötetet szentelt Qu Yuannek és a kínai elégia műfajának.

Tanulmányai megjelentek angol, orosz, francia és japán nyelven, könyveit pedig francia, szlovák, vietnami és japán nyelvre is lefordították. 2005–2009 között Tőkei Ferenc teljes életműve 9 kötetben összegyűjtve került újbóli kiadásra.