Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Szabó György: Peking a lángot várja

Az olimpiai készülődés lassan célegyenesébe ér. Nincs pekingi, aki ne érezné az utolsó hónapok vibráló izgalmát. Olyan ez, mint annak a súlyemelőnek a lelki felfokozottsága, aki a versenypódiumra lép. Figyelme most belső érzéseire irányul, minden idegével testére és a gyakorlat végrehajtására koncentrál. Krétaporos kézzel a súlyok felé hajol. Ez a régen várt pillanat most csak az övé, hogy megmutathassa tudását, erejét és fegyelmezettségét, s egy lendülettel kitartsa a legnehezebb súlyt, mint hosszú felkészülésének bizonyítékát.

Peking az elmúlt hét esztendőben roppant méretű súlyokat mozgatott meg fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2001-es moszkvai döntése után, mely a kínai fővárosnak ítélte a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok rendezését, megkezdődtek az építkezések, hogy a város minél otthonosabb környezetet nyújthasson a sportolók és szurkolóik számára.  Az egyébként is gyorsan növekvő Peking pulzusa szaporább lett, fejlődése szárba szökkent, mintha átvett volna valamit Shenzhen és a déli titánok dinamizmusából, Shanghai ritmusából. Szimbolikusan is új utakat épített, melyek mint a koszorúerek, lüktetve vitték a város mind mélyebb szöveteibe a változást. „Hihetetlen, milyen mértékű modernizáción ment keresztül Peking a hat esztendővel ezelőtti állapotához képest, amikor legutóbb láttam! – vallja nekünk Li, aki másfél évtizede Magyarországon él, de a holdújévre hazautazott megcsodálni az olimpiára készülődő szülővárosát. – Ez a város nemcsak megszépült, de látványosságai is megsokasodtak. Önmagában a nyári játékok gigantikus létesítményeinek bemutatása külön útikönyvet tölthetne meg” – teszi hozzá.

Sokan mondják, Peking a szemünk előtt virágzik fel: vasút- és metróhálózata folyamatosan bővül, akárcsak légikikötője, amely nemrég új, gigászi léptékű várócsarnokkal gazdagodott, s egyre magasabb színvonalú szállodái is gombamód nőnek ki a földből. A városrendezők sűrű erdősávot telepítettek északi határaira, hogy megkíméljék a centrum és az olimpiai falu levegőjét a sivatagok felől érkező porviharoktól. Már évekkel ezelőtt elkezdték kiköltöztetni a központból az erősen légszennyező ipari létesítményeket, a csillogó modern épületek közé pedig igyekeznek minél több fás, pázsitos felületet ültetni.

Olasz turisták fényképezkednek az Ég Templomának épületegyüttese előtt, az újonnan restaurált csarnok kapujában. „Ez a lakkozás még friss” – kocogtatják hangosan viccelődve a festéseket.  Igazuk van. Aki most készít fényképeket a pekingi műemlékeknél, annak képei színesebbek lesznek, mint valaha. Több ezer restaurátor és szakember dolgozik folyamatosan azon, hogy Peking kulturális ereklyéi és világörökségének remekei újjászülessenek.

Ha alkalmunk adódik, látogassunk el a Tiantan fenséges kertrendszerébe, ahol közelről is szemügyre vehetjük, milyen aprólékos munkát igényel minden egyes épület helyreállítása. Pusztán a Jó Aratás csarnokának gerendázatát több millió ecsetvonással díszítették újra, faragásait számos helyen kicserélték, azt pedig még csak megbecsülni se tudjuk, hány kilogramm nemesfémet használhattak fel az aranyozásokhoz. A teljes felújítási program a Nagy Faltól a Tiltott Városig sok száz műemléket érint. Megújult a Nyári Palota, a Konfuciusz templom, renoválják a Harang- és a Dob-torony épületeit. A házigazdák gondoskodnak a turisták szakszerű kalauzolásáról is, szinte minden jelentős műemléknél felkészült idegenvezetők fogadják a látogatókat.

A számtalan nevezetességet látva joggal merülhet fel a kérdés: Mégis, mi az, amit „kötelező jelleggel” meg kell tekintenünk a kínai fővárosban? „Aki a régi Pekinget szeretné valamennyire megismerni, az mindenképpen látogasson el a hutongokba – tanácsolja középkorú taxisofőrünk készséggel. Egy órányi séta a sikátorok utcácskáin többet megmutat az antik Pekingből, mint akárhány tudományos esszé. A megőrzött óvárosi atmoszféra, az életterek közeliségének intimitása, az udvarházak, piacok és kifőzdék hangulata mind-mind maradandó élményt fognak nyújtani.

Eljátszhatunk a gondolattal: ha egyszer szembetalálkozna a régi és az új Peking, vajon számon kérné-e fejlődésében az Öreg a Fiatalt? Vajon megdorgálná-e azért, hogy öltözete lazább szabású, lezserebb, életmódja nagyvilági lett? Hogy messzi országokból fogad magához mestereket saját épülésére? Vagy talán büszke lenne rá, hogy képes nagy álmokat szőni, világmegváltó, nagy tetteket véghezvinni?

Jó időben a pekingi látkép elképzelhetetlen sárkányeregetés nélkül. Minket is invitálnak a lelkes eregetők – amint egy belvárosi parkba lépünk –, próbáljuk ki a szórakozás eme válfaját. A zsinór végén ezúttal nem a hagyományos motívumok egyike, hanem Huanhuan olimpiai kabalafigurája feszül az égnek. Alkalmi sárkányunk bevitorlázik az üzleti negyed épületei közé, felkapja a szél, oldalazva siklik végig a magas üvegpaloták tükrei között.

Pekingben nyolcszáz ehhez hasonló park várja a kikapcsolódni vágyókat. Még a zsúfolt körgyűrűk karéjáról, a dugóba szorult autóból kitekintve is jól esik megpillantani a fás, cserjés ligeteket, melyek feloldják a beton szigorú rendjét, s ahová vissza tud húzódni a pekingi ember egy lélegzetvételnyi időre. Szüksége is van rá, hogy kicsit megpihenjen, hétesztendőnyi megfeszített munkát tudhat maga mögött.

Közben Olümpiában Héra papnője már meggyújtotta az olimpiai fáklyát. Peking a naptárat lapozgatva, ünnepi díszbe öltözve várja érkezését.

Pekingi olimpia








Pekingi olimpia

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2008/1. számában