Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Tóth Andrea Judit: A kínai porcelán

Kína és a porcelán az évszázadok során egymástól szinte elválaszthatatlan fogalmakká váltak. Csak hogy egy példát említsünk, az angol China szó egyszerre jelenti az ország nevét és a porcelánt. Nem véletlen ez a szoros kapcsolat, hiszen a kínaiak majdnem egy évezreddel az európaiak előtt fedezték fel a porcelángyártás titkát.

A porcelán felfedezésében, ami a legnemesebb kerámiaanyag, nagy szerepe volt a kínai kerámiagyártás hosszú hagyományának, illetve a porcelángyártáshoz szükséges nyersanyagok (kvarc, kaolin – ennek nevét a kínai Gaoling-hegy adta – és földpát) fellelhetőségének.


Kínai porcelán

Az első porcelánok

Régészeti ásatások során előkerült tárgyak bizonyítják, hogy Kínában fedezték fel a porcelán előfutárát, a világoszöld színű szeladont, amely a kerámia és a porcelán között képez átmenetet. A szeladon legkorábbi példája a Han-dinasztia korában (Kr. e. 206–Kr. u. 220) készített olaj- vagy barnászöld színű kerámia volt, amelyet nemcsak szépsége miatt kedveltek, hanem azon hiedelem miatt is, hogy az edény méreg hatására megváltoztatja a színét.

A kínaiak az első valódi porcelánokat valószínűleg a Tang-dinasztia idején (618–907) készítették, de csak a Song-korban (960–1279) kezdték az előkelő családok számára nagyobb mennyiségben előállítani.

A porcelán virágkora

Az egyik leghíresebb kínai porcelánfajta a Ming-dinasztia (1368–1644) korából származó kék-fehér változat, amelyet máz alatti kék festéssel díszítettek. A már kiégetett fehér porcelánedényre a kék mintát ecsettel vitték fel, ezután színtelen, áttetsző mázzal vonták be, majd alacsonyabb hőfokon ismét kiégették. A tárgyakat általában a szokásos festészeti témákkal – növényi motívumokkal, életképekkel, tájképekkel – és szerencseszimbólumokkal díszítették. Ezeket a jellemzően kisméretű edényeket főként napi használatra, étkezési célra szánták. Ezzel szemben az ugyanebből a korból származó, vörös mázzal festett edények elsősorban szertartási célokat szolgáltak.

Díszítési technikák

Ugyanebben az időben, a 15. század környékén, számos máz feletti technikát is kidolgoztak. Ezek közül az egyik legelterjedtebb az úgynevezett „illeszkedő színek” technikája volt. Az eljárás során a máz alatti kék festékkel meghúzták a körvonalakat, amelyeket égetés után különböző színű zománcfestékkel töltöttek ki. A legkedveltebb minták növényeket – krizantémot, lótuszt, fenyőt, bambuszt, szilvavirágot – vagy állatokat – madarakat, pillangókat, sárkányokat – ábrázoltak.

A 17. században a porcelántárgyakon is gyakorivá váltak az addig főként fametszeteken látható jelenetek, híres regényhősök vagy történelmi figurák ábrázolásai. Később már a máz technikáját is továbbfejlesztették. Egyrészt a meglévő módszereket alkalmazva (máz alatti vagy máz feletti díszítés) vékonyabb és üvegszerűbb mázakat vittek fel a tárgyakra, másrészt az új technikák alkalmazása során elterjedt az egyszínmázas porcelán, amit még a 19–20. században is szívesen alkalmaztak. Ezek ismertebb típusai az ökörvérmázas, a hamvas őszibarack mázas, a holdfénymázas és a teapormázas tárgyak voltak. Ezeket immár a korábbinál vastagabb, színezett mázzal vonták be.

A porcelán Európában

Az első kínai porcelántárgyakat a keresztes lovagok hozták be Európába, amelyek aztán hamarosan az uralkodó osztályok luxuscikkévé váltak. Amikor a 17. században az európai kereskedők előtt megnyíltak a kínai kikötők, divatba jött a kínai porcelán gyűjtése és ezzel együtt a porcelántárgyak nagyobb mennyiségű exportja. Ekkoriban számos kínai porcelánkészítő műhely szakosodott arra, hogy az európai piac ízlésének és igényeinek megfelelő mintákkal gyártsa termékeit. Európában így lassan az eddig a „selyem országának” nevezett Kínát, a „porcelán országaként” kezdték emlegetni.

Kínai porcelán


Kínai porcelán

Kínai porcelán

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2009/1. számában