Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Horváth Alíz: A jóslócsontoktól a kalligráfiáig - a kínai írás története

Az írásjegyek története több évezredes múltra tekint vissza, fejlődésük párhuzamosan zajlott a kínai történelem viharaival. A következőkben ezt az izgalmas eseménysort tekintjük át, kiegészítve az írásjegyek típusainak bemutatásával.

Az írásjegyek kialakulásának kezdete a múlt homályába vész, ám a legenda szerint az egyik kultúrhérosz, Fuxi alkotta meg őket, rendszerezésük pedig a híres Sárga Császár nevéhez köthető. Mindenesetre a legkorábbi fennmaradt forrásokat a Kr. e. 14. századból, vagyis a Shang-Yin-korból származó jóslócsontfeliratok (jiaguwen) jelentik, amelyeket jóslási és rituális célokra használtak. Ezeket a feliratokat marhalapockára, illetve teknőspáncélra karcolták, majd felhevítették, és az így keletkezett repedésekből igyekeztek választ kapni a kérdéseikre. A csontokra a kérdéseket és a válaszokat egyaránt felvésték, így ezek a leletek igen sokat elárulnak a korabeli életmódról. Érdekesség, hogy az Anyang közelében megtalált jóslócsontok felfedezése egy szemfüles műgyűjtőnek, Wang Yirongnak köszönhető, aki 1899-ben egy pekingi patikában jutott hozzá néhány darabhoz – „sárkánycsont” néven gyógyszerként árulták őket, s csak Wangnak tűntek fel a rajtuk lévő rejtélyes karcolatok…

a kínai írás története

Bronzfelirat, pecsétírás

A jóslócsontok mellett szintén a Shang-Yin-kortól kezdve jelentek meg a rituális bronzedények feliratai (jinwen) is, amelyeket megvizsgálva kürülbelül háromezer írásjegyet különítettek el a kutatók. Ezek szorosan kapcsolódtak a jóslócsontokhoz, de már rendezettebb formát mutatnak.

A Hadakozó fejedelemségek korszaka (Kr. e. 5–3. sz.) a kisebb-nagyob államocskák folyamatos harcai mellett az írásjegyek fejlődésének következő nagy lépését is elhozták, ez pedig nem volt más, mint a kétféle pecsétírás megjelenése. A nagy pecsétírással (dazhuan) kapcsolatban – amely a korábbi szakaszt képezi – sajnos nem maradtak fenn minden kétséget kizáróan hiteles források, míg a kis pecsétírásról annál inkább. A Kínát egyesítő Qin-dinasztia (Kr. e. 221–206) alapító császára, Qin Shi Huangdi egyik intézkedése ugyanis az írásjegyek egységesítése volt, ennek eredményeként vált hivatalossá ez a típus. A kis pecsétírás (xiaozhuan) formailag meglehetősen hasonlított a bronz-, illetve jóslócsontfeliratokra; az elemek jól elkülöníthetőek, ám igen bonyolultak voltak még.

Írás ecsettel

A hagyomány szerint a Qin-dinasztia idejére tehető az írástudók „négy kincsének” tartott eszközök feltalálása is. Ide tartozik az ecset, a tus, a papír és a dörzskő – ezek közül az ecsetet álltólag Meng Tian, Qin Shi Huangdi híres tábornoka találta fel. (Valójában a régészeti leletek szerint a kínaiak már évszázadokkal Meng Tian előtt is ismerték az ecsetet.) Az ecset elterjedésével az íráskultúra is megváltozott, ez pedig maga után vonta az ún. kancellista (hivatali) stílus megjelenését (lishu). Ez az írás már jóval egyszerűbb és egységesebb volt, mint elődei, az írásjegyek ekkorra teljesen absztrakttá váltak. A kancellista írás leghíresebb példája a Mawangdui sírlelet (Kr. e. 168), amelyben több különféle stílusú írás mellett a lishu is megjelent. Ez a leletegyüttes egyébként azt is bizonyítja, hogy ebben az időben még párhuzamosan használtak többféle írásmódot.

A mai írásjegyek létrejötte

A Qin-dinasztiát követő Han-dinasztia (Kr. e. 3. sz.–Kr. u. 3. sz.), illetve Jin-dinasztia (Kr. u. 3–5. sz.) korszakához köthető a kaishu, vagyis a reguláris írás létrejötte. Ez az egyenesebb, szögletesebb típus azért is kiemelten fontos, mert gyakorlatilag megfelel a ma is használt írásnak. Innentől kezdve ugyanis az írásjegyek fejlődése már csak művészi célt szolgált, kalligrafikus változatai kiállítási tárgyakká váltak.

A kancellista és reguláris stílus mellett fontos változat a kurzív (fogalmazó) írás, más néven fűírás (caoshu). Ez az írásmód egyértelműen egyénhez köthető, személyenként eltérő jellegzetességekkel bír. Ennek a stílusnak a kialakulása jellemzően az írás felgyorsulásához köthető, mivel a sebesség növelése érdekében a vonásokat összevonták, illetve lerövidítették. Ez a módszer végül gyönyörű írásképhez, ám teljes olvashatatlansághoz vezetett, ezt mutatja a fűírás Tang-kori változata, a beszédes nevű „őrült kurzív” is.

Csoportosítás

Az írásjegyeket – szerkezeti típusuk szerint – többféle módon kategorizálták az idők során, de a leghíresebb ezek közül a Xu Shen nevéhez fűződő Han-kori rendszer, a liushu, vagyis hatféle írásjegytípus, amely a Shuowen jiezi című műben maradt fenn. Xu Shen az írásjegyeket az alapján különítette el, hogy például konkrét dolgokat jelenítenek-e meg, avagy elvontabb fogalmakra utalnak, illetve különválasztotta a bonyolultabb jelentéskombinációra, valamint a jelentésre és hangalakra is utaló írásjegyeket. Xu ezzel olyan átfogó, alapos rendszerbe foglalta az írásjegyek gazdag tárházát, amely máig fontos alapot jelent az írásjegyek tanulmányozásához.

Modern írásreform

Mindazonáltal nem lenne teljes a történet a 20.századi változások megemlítése nélkül. Ekkor ugyanis – több lépcsőben – elrendelték az írásjegyek egy részének egyszerűsítését (többféle módon), mert ettől remélték az írástudatlanság csökkenését. Ezeket az egyszerűsített írásjegyeket használják ma a szárazföldi Kínán kívül Malájziában és Szingapúrban, míg Hongkongban, Taiwanon, Makaón, Dél-Koreában, illetve Japánban továbbra is a klasszikus formát alkalmazzák (bár a japánok esetében előfordulnak sajátosan egyszerűsített alakok is).

A kínai írásjegyek története




A kínai írásjegyek története


A kínai írásjegyek története
A kínai írásjegyek története

A kínai írásjegyek története

A kínai írásjegyek története

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/1. számában