Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Salát Gergely: Az evőpálca

Ha kínai étteremben járunk, sokszor csak evőpálcikát kapunk evőeszközként. De még ha adnak is kést-villát a fogásokhoz, akkor is érdemesebb megtanulnunk a pálcikák kezelését, hiszen sokkal jobban illenek a kínai ételekhez. Ráadásul kínai tárgyalópartnereink is másként tekintenek ránk, ha látják, hogy megtanultunk bánni a pálcákkal.

Evőpálcikát először Kínában kezdtek el használni, a források szerint a Shang-korban (Kr. e. 16–11. sz.). Az első fennmaradt példányt egy Kr. e. 1200 körülre datált sírban találták. Azt is feljegyezték, hogy az utolsó Shang-házi uralkodó elefántcsont pálcikát használt. Később a találmány egész Kelet-Ázsiában elterjedt, s Koreában, Japánban, Vietnamban is a fő evőeszközzé vált. Bizonyos főtt tésztákat Thaiföldön is pálcikával esznek.

Pálcák, pálcatartók

Az evőpálca manapság a leggyakrabban bambuszból vagy fából készül, de elterjedtek a műanyagok is. Ezek mellett léteznek fém-, csont-, jádepálcák is. A Tang-korban különösen divatosak voltak az aranyból és ezüstből készült változatok – ehhez az is hozzájárult, hogy a hiedelem szerint az ezüst kimutatta, ha az ételbe mérget kevertek.

Egy átlagos evőpálca Kínában 25–40 cm hosszú, s keresztmetszete – a kerek, tompa hegyet leszámítva – gyakran négyzet alakú. Más országokban ettől némileg eltérhetnek. A pálcákat gyakran lakkozzák, s esetleg festett mintákkal vagy faragással díszítik. Shanghaiban külön múzeumot szenteltek a pálcikáknak: az itt kiállított ezer pár közül a legrégebbi a Tang-korban (7–10. sz.) készült.

A pálcákat kiegészítheti egy evőpálcatartó is, amelyre fogások előtt vagy után rátámaszthatjuk a nem használt eszközt. Ezek készülhetnek porcelánból, fából, kőből, üvegből, kerámiából.

Manapság igen elterjedtek az eldobható fa- és bambuszpálcikák, ami komoly környezeti terhelést jelent. Becslések szerint Kínában évente 45 milliárd pár egyszer használatos evőpálcát dobnak el, ez 1,7 millió köbméternyi faanyagnak – 25 millió szál kifejlett fának – felel meg. Hogy csökkentsék az így okozott károkat, 2006-tól 5%-os adót vetettek ki az evőpálcákra.

Használat

A kínai konyha legtöbb fogását már a konyhában bárddal apró darabokra vágják, így az asztalnál kést vagy villát egyáltalán nem használnak, porcelánból készült kanalat azonban igen, elsősorban a levesekhez.

Az evőpálcikát a leggyakrabban jobb kézzel fogják, még a balkezesek is. Használata pár perc gyakorlással megtanulható. A pálcát a vastagabbik vége felé eső harmadánál fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk hüvelykujjunk tövével a gyűrűsujjunk első ujjpercéhez és a hüvelykujjunk hajlatához. Ez az első pálca többé-kevésbé mozdulatlan. A felső pálcát ezzel párhuzamosan, ahogy a ceruzát szoktuk tartani, a mutató-, a középső és a hüvelykujj végével csiptetőként mozgatjuk. A legfontosabb, hogy a két pálca hegye egy vonalban legyen egymással – ezt úgy érjük el, hogy odakocogtatjuk a pálcákat hegyükkel merőlegesen a tányérunk aljához, amíg kiegyenlítődnek.

Sokan a kínaiak boszorkányos kézügyességét részben annak tulajdonítják, hogy a pálcikahasználattal állandó edzésben tartják kezüket. Például a festők ecsetkezelési technikájánál is felismerhetők a pálcikahasználat hatásai. Emellett a pálcikák ingerlik a kéz akupunktúrás pontjait, élénkítve ezzel az agyműködést.

Etikett

Étkezéskor az ételdarabokat a két pálca közé kell venni, és a szájunkhoz emelni. A pálcika arra is használható, hogy a szájunkhoz emelt rizsescsészéből a szánkba kotorjuk vele a rizst, vagy hogy a tálon lévő nagyobb darabokból – például egészben feltálalt halból – kisebb darabokat tépjünk belőle.

A pálcikahasználatot viszonylag kevés illemszabály korlátozza. Nem illik vele játszani, mozgatni az edényeket, turkálni a közös tálban, zajt kelteni, csörömpölni a csészén (ez a koldusok jele), illetve hevesen gesztikulálni, rajzolni a levegőbe, mutogatni. Szintén illetlenség beleszúrni a pálcát az ételdarabokba, illetve a rizsescsészébe – ez utóbbi a síroknál bemutatott áldozatokra emlékeztet. A pálca leejtése nem udvariatlanság, de állítólag balszerencsét hoz.

Túl sok kötöttség tehát nincs: a legfontosabb az étkezésnél, hogy élvezzük a finom fogásokat és érezzük jól magunkat – Kínában ugyanis a közös evés a szórakozás és a társasági élet legnépszerűbb formája.

Evőpálcika
Evőpálcika

Evőpálcika

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2009/2. számában