Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Szojka Éva Szilvia: Wang Chong, a józan kritikus

Wang Chong (Kr. u. 27–97) a kínai filozófia klasszikus korszaka után nem sokkal élt. Hírnevét a nagy filozófusok kritikájának, a különböző babonák, népszerű elképzelések részletes cáfolatának és a korabeli konfuciánus gondolkodás bírálatának köszönhette.

Wang Chong élete nagy részét szegénységben töltötte, csak alacsonyabb hivatalokat viselt, de azokat se hosszú ideig – kritikus, megalkuvásmentes természete miatt mindenhonnan idő előtt távoznia kellett. Hatalmas műveltségét állítólag úgy szerezte, hogy a könyvárusoknál olvasta el a klasszikus műveket, mivel saját könyvtárra nem volt pénze. Főműve, a 85 fejezetes Mérlegelések (Lunheng), korának egyik legeredetibb és legjózanabb alkotása. A szerző ebben a korabeli gondolkodókat foglalkoztató legfontosabb kérdéseket veszi sorra.

Test és lélek

A test és a lélek kapcsolatáról Wang Chong híres érvelésében kifejti: az ember a yin és a yang qiből – „párából” – áll össze, előbbi a testét, utóbbi pedig a mentális képességeit adja. A fizikai test és az éltető lehelet csak együttesen eredményezheti a megfontolás képességével is bíró, élettel telt emberi létezést. A halál beálltával az éltető lehelet távozása a testből visszavonhatatlan. Ahogyan a kialvó tűz után a láng és annak fénye sem tud fennmaradni önmagában, illetve a holt hamu sem tud lobogó tűzzé válni, úgy egy halott sem válhat ismét életképes, gondolkodó, fizikai erővel bíró élőlénnyé, aki bármiféle hatással lehetne az élők világára.

Az elrendelésről

Wang tagadja, hogy az Ég a megszületést követően szándékoltan befolyásolhatná az ember életének alakulását, ugyanakkor elfogadja, hogy létezik egyfajta születéssel megkapott „elrendelés”, amit azonban további tényezők alakíthatnak. Az ember sorsát egyrészt – az égi qi révén – a születéskor megkapott elemek határozzák meg. Ezek biztosítják az egyén testi és lelki adottságait, illetve „előirányzott” életkörülményeit (gazdagság, elismerés, boldogság, dicsőség). Ezeket módosíthatja, hogy az egyes ember sorsa összefonódik az adott fejedelemség sorsával. Az eddigieket pedig az események szerencsés és szerencsétlen összetalálkozásai, véletlen egybeesései is befolyásolhatják, különböző irányokba és módokon.

Az Ég és az Ember

A népszerű korabeli konfuciánus nézet szerint az Ég céltudatosan hozta létre a dolgokat, az Ember pedig kitüntetett szereppel rendelkezik a dolgok között, és befolyással van az Égre. Wang Chong ezt tagadja: az ő értelmezésében a dolgokat felépítő qi mozgása és szétterjedése egy minden vágytól, szándéktól, céltudatosságtól mentes – égi – működés eredménye. A dolgok kialakulása a belső természetüknek megfelelően következik be, mint ahogy a megtermékenyülés után a magzat kifejlődése is magától megy végbe. Az ember, bár gondolkodó lény, csak egy az összes létező között, a világ nem érte és nem miatta lett olyan, amilyen. Wang elutasítja, hogy az ember cselekedeteinek erkölcsi milyensége az Égből reakciókat válthatna ki. Emiatt például a természeti csapásokat nem lehet elkerülni, hiszen az uralkodó erényessége – a konfuciánus felfogással szemben – egyszerűen nem lehet befolyással a természetre.

A hagyomány tiszteletéről

Wang Chong szerint meg kell őrizni a hagyomány által felhalmozott értékeket, de meg kell vizsgálni őket, és helyesbíteni kell a tévedéseket. Elutasítja, hogy a régi korok dicsőségesebbek, az emberek erényesebbek, az uralkodók bölcsebbek lettek volna. Szerinte a Han uralkodók között is találhatóak kiválóak, a Han-kor pedig bizonyos értelemben – anyagi jólétben, stabilitásban, kiterjedésben – túlszárnyalja az előző korokat.

Az utókor

Wang Chong sajátos szerepet tölt be a kínai gondolkodás történetében. A hagyomány szerint voltak ugyan írástudók, akik művét vitatkozáskor kézikönyvként használták, azonban a 19. századig mégsem írtak hozzá kommentárt.

Wang célja a különböző nézetekben rejlő hamis tételek kigyomlálása volt, így valamennyi jelentős iskolát, tanítást, babonát, amit fontosnak tartott, részletesen megvizsgált. Egyszerre merített a különböző iskolák tanaiból, ugyanakkor kiváló kritikai érzékkel bírálta is azokat. Ennek következtében az általa képviselt gondolkodásmód jelentősen eltér a hagyomány fő vonulatától. Leginkább ennek köszönhetően filozófiája kettős megítélés alá esik. Egyrészt a kínai gondolkodás történetében mellőzött szerepet kapott, ám a kínai filozófiatörténetet tárgyaló könyvek mégis a jelentős kínai gondolkodók közé sorolják, hiszen érveit, kritikáit, meglátásait mindenképpen a kínai filozófia kiemelkedő teljesítményei közé kell sorolni.

Wang Chong (Kr. u. 27–?97)

Wang Chong (Kr. u. 27–97)


Wang Chong (Kr. u. 27–?97)

Wang Chong (Kr. u. 27–?97)
Wang Chong (Kr. u. 27–?97)

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/2. számában