Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 11.00 - 18.30, Péntek: 11.00 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Salát Gergely: Törvények bambuszlapokon - Qin dinasztia

A Kínát először egyesítő Qin-dinasztia híres volt törvényei szigoráról. Az Első Császár, aki Kr. e. 221-ben megalapította a Kínai Császárságot, kíméletlen büntetőtörvényekkel igyekezett fenntartani a rendet az új birodalomban, ám az utókor szerint épp e rendelkezések vezettek bukásához. De milyenek is voltak valójában Qin törvényei?

Érdekes módon, bár az Első Császár hírhedt törvényeinek kegyetlenségéről sokat írtak, arról, hogy konkrétan milyen rendelkezéseket tartalmaztak, sokáig szinte semmit nem tudtunk. A források megelégedtek annyival, hogy leírták: Qinben a legkisebb bűnökért is súlyos büntetés járt.

Törvények a sírokban

A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor az 1970-es évektől a megszaporodó építkezéseknek köszönhetően egy sor olyan hivatalnoki sír került elő, amelyekben a gazdájukkal együtt keskeny bambuszlapokra írt kéziratokat is eltemettek. E leletek jobbára olyan szövegeket tartalmaztak, amelyeket korábban nem ismertünk vagy elveszettnek hittünk. Az iratok tartalma az élet minden területére kiterjedt, így számos jogszabály, ítélkezési segédlet is ismertté vált. Jogi szempontból a legfontosabbak a Hubei tartományi Shuihudinál előkerült sírszövegek, melyeket egy kishivatalnok koporsójában találtak a régészek.

A shuihudi és egyéb szövegekből viszonylag jól rekonstruálni lehet, hogy miként is működött a birodalomegyesítő Qin állam jogrendszere. Ami az iratok elemzőinek először feltűnik, az nem is a törvények szigorúsága, hanem az aprólékossága. Már-már abszurd módon részletes szabályok vonatkoztak mindenre: a különböző fokozatú kényszermunkára ítéltek gabonafejadagjától kezdve a hivatali kocsik kerekének zsírozásához használt kenőanyag mennyiségén át a halottszemle során lefolytatandó procedúráig. Kiderült, hogy Qin nemcsak a lakosságnak, hanem saját hivatalnokainak is minden lépését szabályozta.

Kölcsönös felelősség

A Qin-dinasztia alatt – ahogy a kínai történelemben később is – alkalmazták a kollektív felelősség rendszerét. Ez egyrészt a családra vonatkozott: ha valaki elkövetett egy bűnt, akkor családtagjait is megbüntették. Emellett az embereket 5–10 családonként mesterséges csoportokba osztották. Ha valaki egy ilyen csoporton belül megszegte a törvényt, akkor a csoport többi tagját is felelősségre vonták – hacsak nem jelentették az esetet időben a hatóságnak.

Meglehetősen fejlett jogi gondolkodásra vall, hogy a felelősség vizsgálatakor az ítélkező hivatalnok az elkövető tudattartalmát is vizsgálta. Az emberölésnek és a testi sértésnek például két kategóriája volt: el lehetett követni „bűnös szándékkal” – vagyis előre megfontoltan –, illetve „verekedés közben”, ami nagyjából a mi „hirtelen felindulásunknak” felelt meg. A minősítés a büntetést is befolyásolta. Súlyosbító körülmény volt, ha egy bűncselekményt többen előre kiterveltek, enyhítésre számíthatott viszont az, aki nem ért el egy bizonyos testmagasságot (vagyis gyerekkorú volt).

Kényszermunka és csonkítás

Emberölésért és más súlyos cselekményekért különböző fokozatú halálbüntetést szabtak ki, az egyszerű lefejezéstől az egész nemzetség kiirtásáig – a forrásokban összesen 14 fajta Qin-beli kivégzési mód szerepel. Ennél azonban gyakoribb volt a kényszermunka kiszabása. Ennek is számos változata volt, s a különböző kategóriájú kényszermunka általában más-más fajtájú megcsonkítással járt: a bűnösnek levágták egy vagy két lábát, orrát, kasztrálták, tetoválták, enyhébb esetben lenyírták a szakállát. A kényszermunkások életkörülményeit, viseletét, fejadagját stb. rendkívül részletes előírások szabályozták. Enyhébb esetekben botozást alkalmaztak vagy bírságot vetettek ki, de ismert volt a száműzés is, a hivatalnokok egyik büntetése pedig a menesztés volt. Az ítéletet befolyásolhatta a tettes életkora, esetleges nemesi rangja és számos további tényező.

A forrásokban szereplő leggyakoribb bűncselekmény a lopás, amelynek büntetésénél számításba vették az eltulajdonított ingóság értékét. A büntetés súlyossága attól függött, hogy a zsákmány átlép-e bizonyos összeghatárt: 1, 110, 220 vagy 660 garast. A 660 garas feletti zsákmánynál a legsúlyosabb fokozatú kényszermunka járt.

Bűnöző Qin-beliek

A jogszabályok fejlettsége és részletessége, illetve az előkerült jogesetleírások első látásra egy rendkívül rendezett állam képét mutatják, ugyanakkor, ha a sorok között olvasunk, az derül ki, hogy Qinnek éppen hogy sok problémát okozhattak a saját lakói és hivatalnokai. A forrásokban találkozunk fegyveres rablóbandákkal, sikkasztó mandarinokkal, falba lyukat fúró tolvajokkal, pénzhamisítókkal, hamisan vádaskodókkal, verekedőkkel, gyilkosokkal és szökevényekkel – nem csoda, hogy a Qin kormányzat kénytelen volt olyan szigorú törvényeket alkotni. E törvényeket a Qin helyébe lépő Han-dinasztia először hatályon kívül helyezte, majd hamarosan némi módosítással visszaállította. Több évtizedes stabilizációs folyamatra volt szükség ahhoz, hogy a büntetéseket idővel enyhíteni lehessen. Ám a különféle bűnözők folyamatosan jelen voltak Kína történelme során – csakúgy, mint a részletes törvények és az azokat alkalmazó keménykezű hivatalnokok.

Qin-dinasztia
Qin-dinasztia
Qin-dinasztia

Qin-dinasztia

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/2. számában