Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Deme Lívia Heléna: Pekingi opera - "Nem pekingi, nem opera"

Amikor először láttam pekingi operát, elvarázsolt a lélegzetelállító színpadi látvány. A gyönyörű, tiszta selymekből készült jelmezek forgataga, a színek kavalkádja, a zene mágiája és a káprázatos technikai tudás azonnal rabul ejtett.

Ismertem már valamennyire a kínai nyelvet és kultúrát, mégis elfogott a kétségbeesés, mert semmit sem értettem abból, amit láttam és hallottam. Vagy inkább úgy fogalmaznék, valamiképpen értettem, mert megindított, fellelkesített és hatott rám. Rá kellett jönnöm azonban, mennyire igaz, amit a hatvanas években Szergej Obrazcov írt a kínai színházról: „Hogy ezt a színházat megértsük, hogy feltáruljanak előttünk nagyszerű művészetének kapui, nem ugyanolyan kulcsokkal kell nyitogatni, mint a szokásos európai színházak ajtajait.”

A hagyományos kínai színház egyik irányzata, a pekingi opera valójában sem nem pekingi, sem nem opera. Ezt a megtévesztő elnevezést jobb műfaji meghatározás híján kapta. Itt is énekes-zenés előadásról van szó, de az európai értelemben vett operához a kínai színháznak nincs sok köze. Ez a méltóságteljes, tökéletesre csiszolódott, az európai operánál jóval összetettebb művészeti forma a drámai párbeszédet, a zenekari kísérettel történő éneklést, az akrobatikát, a némajátékot és a táncot egyesíti magában.

A császár születésnapja

A kínai színháztörténet szerint 1790-ben, a Qing-dinasztia egyik uralkodójának, Qianlong császárnak nyolcvanadik születésnapjára Anhui tartománybéli színjátszó csoportok érkeztek a fővárosba. A ceremóniát követően a csoportok a városban maradtak, és a nagyközönségnek játszottak. Később újabb társulatok is eljöttek Pekingbe, akik természetesen magukkal hozták saját színházi és zenei hagyományaikat. A császárvárosban ily módon összegyűlt színésztársulatok közös munkájának eredményeként jött létre – a regionális színházak népi formáinak és az arisztokratikus színjátszás hagyományainak ötvöződésével – a kínai kultúra egyik gyöngyszeme, a pekingi opera.

A pekingi opera repertoárja a kínai történelem legnevesebb eseményein, a – népmesékből, legendákból és a mitikus hagyományból táplálkozó – irodalmi műveken, az udvari és a mindennapi életből vett történeteken alapul. Az akrobatikus és pantomim elemekben gazdag színdarabok közül a legnépszerűbb a Nyugati utazás című regényből ismert Majomkirály történetét feldolgozó A hármas keresztút és A Majomkirály felforgatja az Ég palotáját.

Az opera kulcsai

A pekingi opera színpada három oldalról nyitott, téglalap alakú emelvény, amely teljesen üres, időnként egy asztal kerül rá két székkel. A 6–8 tagú zenekar a színpad jobb oldalán helyezkedik el. A húros és fafúvós hangszerek mellett rendkívül fontos szerepe van az ütősöknek, amelyek az egész előadás ritmikai hátterét és tempóját adják. Az európai szemmel puritánnak mondható, láthatatlan rendszer uralta színpadon meglehetősen szuggesztív, a pantomimet idéző, stilizált mozgássorokkal dolgozó, kecses színészeket láthatunk. Minden mozdulatnak pontos jelentése van, amit szigorú koreográfia szabályoz. A láb magasra emelése például azt jelenti, hogy a szereplő átlép egy küszöböt. Ezek az aprólékosan kidolgozott mozdulatrendszerek szerepkörönként változnak, minden lépés, fej- és kéztartás információk sokaságát hordozza. (A kifinomultságot jellemzi, hogy például a női szerepkörhöz tartozó színész legalább húszféle módon tud rámutatni valamire.) Díszlet hiányában előre megállapított jelentésű elemeket használnak: a zöld faág azt jelzi, hogy kertben játszódik a jelenet, a gyertyafény az estét jelöli. A szekéren való utazás jelzéséhez elegendő egy vízszintesen tartott, stilizált kereket ábrázoló zászló, a kézben tartott ostor pedig azt jelenti, hogy a szereplő lovagol. A hadvezér vállaira erősített négy zászló egy egész hadsereget szimbolizál.

A szereplők

A pekingi opera hagyománya a szereplőket négy szerepkörbe sorolja: férfi, női, festett arcú és komikus. Ezek a szerepkörök további altípusokra oszthatók életkor vagy foglalkozás szerint, ezáltal mutatkozik meg valódi értelmük. Például a férfi szerepkörben a következő négy altípussal találkozhatunk: idős vagy középkorú férfi, fiatal férfi, írástudó és katona. A különböző altípusoknak viselkedésben, öltözetben, arcfestési technikában és hangban megnyilvánuló jellemvonásai vannak. A klasszikus kínai színház hagyományai szerint a 20. század elejéig a női szerepeket is férfiak játszották. El kellett sajátítaniuk a kecses járást, a kényeskedő modort, a lágy mozdulatokat és a magas hangon való beszédet és éneklést is. A pekingi opera legnagyszerűbb művésze, Mei Lanfang – a női szerepek kitűnő alakítójaként – játékával minden alkalommal felejthetetlen élményt nyújtott a közönség számára.

Meghatározott jelentése van a jelmezeknek és a hozzájuk tartozó kiegészítőknek, kellékeknek is. A szereplők társadalmi helyzetét, jellembeli tulajdonságait, erényeit vagy hibáit szimbolizálja és segít az egyes szerepkörök elkülönítésében is az öltözékek színe, szabása és mintázata. A császár sárga színt visel, vörös és fekete színű a nagyhatalmú, erényes szereplők ruházata. A leggyakrabban használt díszítőmotívumok a sárkány, a főnixmadár és a szilvavirág.

Festett arcok

A pekingi opera egyik legfontosabb eleme az arcfestés. E bonyolult művészet a színészek különböző színűre festett, csíkokkal és ábrákkal díszített arcát mozdulatlan maszkká varázsolja. Az egész arcot befedő festés színeinek itt is nagy a jelentősége, akárcsak a jelmezeknél. A piros arc bátor, hűséges és nemes jellemet takar, a fehér arc gonosz, ravasz és áruló természetre utal, a fekete arc az egyenességet jelzi, a zöld arc pedig a félelmetes szellemeké. Az isteni és felsőbbrendű alakok arcát arany színezi. A szimmetrikus vonalak mindig a jót emelik ki, míg az aszimmetrikus ornamentika a gonoszra utal. Nagyon rossz jellemet példáz a szemöldök nem találkozó, aszimmetrikus megnyújtása. A női szerepköröknél látható mandulavágású szemvonal felnagyítására pedig azért van szükség, mert – mint már említettem – a női szerepeket is hagyományosan férfiak játszották.

A pekingi opera, e bonyolult művészi jelenség befogadását segítő kulcsok ismeretét képzelőerővel is párosítanunk kell, hogy felkészültebben tudjunk beülni egy előadásra. S ezen kívül nagy szükség van alázatra, hiszen az, amit a színpadon láthatunk, egy-egy emberélet megfeszített munkájának eredménye.

Pekingi opera
Pekingi opera
Pekingi opera
Pekingi opera
Pekingi opera

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2009/1. számában