Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Ferenczy Mária: Holdújév és újévi képek Kínában

A hagyományos kínai ünnepkör legnagyobb ünnepe a holdújév, más néven tavaszünnep. A hagyományos naptár szerint a téli napforduló utáni második újholdkor beköszöntő ünnepet az országban mindenhol megülték, régebben hosszas előkészületek után: előtte rendezni kellett az adósságokat, lezárni a vitás ügyeket, mindent kitisztítani és kitakarítani. A falakra, ajtófélfákra pedig díszes képek kerültek.

Akinek éltek a szülei, ilyenkor, ha tehette, hazautazott a távolból (ez ma is szokás, mint nálunk karácsonykor). Az ünnep előtt a házakat földíszítették, és elkészítették az ünnepi ételeket az egész év leggazdagabb étkezésére – módos családokban valóságos lakomára készültek, szegény családoknál pedig ez volt az év egyetlen alkalma, amikor húst is ettek.

Két hét ünneplés

Az ajtókra a démonokat távol tartó jeleket és/vagy képeket festettek vagy erősítettek. A tizenkettedik hónap utolsó napjaiban – a konyhában függő képének elégetésével – útba indították vörös lován a Házitűzhely istenét (Caowang) a mennybe, a Jáde Császárhoz (Yuhuang), hogy tegyen jelentést a család viselt dolgairól. Óév éjszakáján kioltották a tüzeket, bezártak ajtót, ablakot, befedték a kutakat, és éktelen lármával, petárdadurrogtatással igyekeztek távol tartani az elszabaduló démonokat, ártó hatásokat. Reggel azután új tüzet gyújtottak, új képet tettek a konyhába, áldoztak az ősöknek, a család fiatalabb tagjai köszöntötték az idősebbeket – a gyerekek apró ajándékot is kaphattak –, lakomáztak, pihentek. A következő napokban a rokonok meglátogatták egymást, elmentek különféle szentélyekbe, a szentélyek körül pedig élvezték a színi előadásokat, a vásári sokadalmat. Régen ez volt az év egyetlen, de több napig tartó munkaszünete. Az ünnepi időszak az első teleholdkor, a lampionünneppel zárult: ilyenkor többé-kevésbé díszes papírlámpásokat készítettek, megcsodálták egymás alkotásait, és az égő lámpásokkal este körbejárták a falut. Ezután már a szorgalmas és szakadatlan munka ideje következett: megkezdődtek a földművelő munkák.

A démonok elijesztése

A démonok távoltartására kezdetben késsel vagy földfestékekkel vésték, mázolták az ajtókra az óvó jelképeket és képeket, az arisztokraták valószínűleg festményeket vettek elő – erről nem sokat tudunk. Ilyen célra talán már a 11–13. század óta, de a 15–16. századtól kezdve biztosan egyre nagyobb tömegben készültek fametszetes formában egyszínű, később színes lapok, a kapuőrző istenek (menshen) képeivel. Ezeket ki lehetett ragasztani. Ma már alig látni ilyet, de a szokás máig nem tűnt el egészen; húsz-harminc évvel ezelőtt még – mivel a kapukra kiragasztott képeket nem volt szokás eltávolítani – ősszel, falusi házak kapuin még sokfelé láttam magam is újévi képek esőverte, szélfútta maradványait.

Belső ajtókra és a házak díszítésére a kapuőrzők képei mellett más ábrázolások is készültek. Különféle istenségeket, jelképek segítségével számtalan jókívánságot (sokszor szójáték formájában), mitikus és irodalmi alakokat jelenítettek meg, továbbá színdarabok részleteit számtalan változatban, meséket és mellettük a hétköznapok ünnepivé emelt világát.

Az újévi képek világa

Mindezeknek a képeknek újévi kép (nienhua) az összefoglaló elnevezése. Használatukat évenként megújítható, tömeges formában, viszonylag olcsón a fametszet-technika elterjedése tette lehetővé. Ezzel az eljárással Kínában már a kilencedik század óta – hatszáz évvel Gutenberg előtt – nyomtattak könyvet, és az országban számos helyen alakult ki olyan könyves központ, ahol újévi képeket is készítettek, legalább is a 16–17. század óta.

A városokban nemzedékről nemzedékre öröklődő műhelyekben hagyományos technikával készültek a képek: vékony papírra nyomtatták őket egy-egy, rendszerint körtefába metszett dúccal (nyomtató táblával). Később a színes képekhez több (színenként egy-egy) dúcot alkalmaztak, és olyan műhelyek is voltak, ahol a kész metszeteket egyenként, kézzel tovább színezték.

A témák változatossága, gazdagsága mellett így igen változatos lett a képek kompozíciója, színvilága és stílusa is, a közös hagyományon belül vidékenként más és más. A legnagyobb és legnagyobb hatású központ a Tianjin közelében fekvő Yangliuqing (ma már Tianjin városrésze) volt, ennek két legnevezetesebb műhelye már a 17. század óta ismert, s ott a 19. század második felére a családok többsége újévi képek készítéséből élt. Az ő képeik színvilága derűs, világos, a színes dúcnyomást gyakran egészíti ki kézi festés, stílusuk kapcsolódik a magas művészet hagyományaihoz is. A 20. század végére a helyi jellegzetességek elhalványultak, illetve összekeveredtek, ránézésre ma már aligha lehet megmondani, melyik kép hol készülhetett.

Egy-egy régi újévi képet ma egyszerre látunk egyedi műalkotásnak és sokszorosított, alkalmazott grafikának, amely együtt jeleníti meg a magas művészet és a népművészet jellegzetességeit, a szépirodalmi hagyományt és a folklór elemeit. Megismerhetjük belőlük a régi kínai világot a mindennapi élettől a hiedelmekig, az ünnepi szokásoktól az emberek vágyaiig, az értékrendtől az ízlésig, sőt az egykorú valóság változásaiig. Bár a régebbi újévi képek meglehetősen ritkák, a megmaradt lapok ma már múzeumok megbecsült darabjai, és a művelődéstörténet kutatói számára értékes források mind Kínában, mind külföldön.






Kínai holdújév
Kínai holdújév
Kínai holdújév
Kínai holdújév
Kínai holdújév

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2008/1. számában