Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Pap Melinda: A chan buddhizmus nagy vitája

A kínai buddhizmus legismertebb irányzata a chan, melynek japán változata a zen. Sokan úgy tekintenek a chan iskolára, mint a valódi kínai buddhizmusra vagy annak egyetlen formájára. Kétségtelen, hogy a kínai buddhizmus egyik legjellegzetesebb és legbefolyásosabb iskolájáról van szó, azonban tudnunk kell, hogy a kínai buddhizmus világa ennél jóval gazdagabb és sokszínűbb. Sőt kezdetben magát a chant is számos vita és belső ellentét jellemezte.

Szinte mindenki hallott már a legendás Bódhidharmáról, aki 520-ban Indiából Kínába hozta a chan tanításokat. Nem kevesen gondolják azt – tévesen –, hogy az ő megjelenése fémjelezi a kínai buddhizmus kezdeteit, holott ez legfeljebb a chan iskolára lehet igaz. 520-ban ugyanis a kínai buddhizmus már nagyjából fél évezredes múltra tekintett vissza.

Bár Bódhidharmát tekintjük a chan iskola első pátriárkájának, az iskola csak több mint száz évvel az ő megérkezése után emelkedett fel. Ekkor következett be az a fordulat, melynek során a korábban csak vidéken, szűk közösségekben terjedő irányzatból olyan iskola lett, mely az elit és a köznép körében egyaránt elsöprő sikert aratott, és nem utolsó sorban a császári udvar tetszését, támogatását is elnyerte. Ezt követően lett a chan a kínai buddhizmus egyik legmeghatározóbb, legbefolyásosabb és legismertebb irányzata. Ez a fordulópont két szerzetes, Shenxiu (606?–706, „északi iskola”) és Shenhui (670–762, „déli iskola”) nevéhez, illetve kettejük irányzatának versengéséhez köthető.

Amit ma chan iskolaként tartunk számon, az lényegében az ún. déli chan iskola. Jóval kevesebbet tudunk a másik, mára már nem létező északi chan iskoláról, holott az a délinél korábban jött létre, és ez vált elsőként széles körben ismertté.

Favágóból pátriárka?

Az északi és déli iskolák versengésének történetében legendák és történelmi tények keverednek egymással. A kutatók körében máig vita tárgya, hogy e történetekből mit fogadhatunk el valóságként.

A chan iskola egyik legismertebb legendája az, hogy miként kapta meg az ötödik pátriárka, Hongren (600–674) köntösét, a pátriárkai cím utódlásának szimbólumát az írástudatlan favágó, Huineng (638–713). A történet szerint Huineng egy versíró verseny során nyerte el a pátriárkai címet, legyőzve ezzel Hongren legnagyobb tudású tanítványát, Shenxiut, akit a cím várományosaként tartottak számon. Huineng éjszaka, titokban kapta meg a köntöst, és azt a beavatást, melynek során a megvilágosodást elérte, majd rögtön ezután elmenekült a kolostorból, ahol a féltékeny szerzetestársak az életére törtek volna.

A történet nem feltétlenül igaz, ám ez nem változtat a legenda fontosságán, hiszen az az iskola identitásának tömör meghatározását adja. Sőt inkább növeli jelentőségét az a tudatos törekvés, mellyel a chan szószólói a legendát megalkották, tovább adták, és a tanítások középpontjába helyezték.

Shenxiu és a császárnő

Egészen Shenhui színre lépéséig Shenxiut tartották a chan iskola hatodik pátriárkájának, Hongren legitim örökösének, és ezt Shenxiu életében senki sem kérdőjelezte meg. Shenxiu nagyobb elismerésre tett szert, mint előtte bármelyik chan pátriárka. Hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint az a történelmi tény, hogy 701-ben Wu Zetian császárnő a palotába hívatta, és ott hatalmas tisztelettel fogadta az akkor már idős mestert. Miközben Shenxiu hírneve a birodalom valamennyi jelentős városába eljutott, a birodalom népe mit sem tudott a másik hatodik pátriárkáról, Huinengről és állítólagos iskolájáról.

Shenxiunak köszönhető tehát, hogy a chan egy viszonylag jelentéktelen, vidéki irányzatból népszerű, elismert iskolává vált. Shenxiu egyébként soha nem nevezte tanításait északi chan iskolának, hanem a Keleti-hegy tanításának hívta őket, arra a helyszínre utalva, ahol mestere tanított. Shenxiuval szemben lépett fel aztán Shenhui, a „déli iskola” híve”.

Shenhui támadásba lendül

Shenhui tanításai viszonylag egyszerűek voltak, a tudaton való meditációt és a Lankávatára szútrát tanította. A buddhista iratokat a meditáció eszközeinek tartotta, alárendelte őket annak. Azt hirdette például, hogy egy füstölő meggyújtása is azonos értékű a tanítással, mivel füstje képes eloszlatni, megszünteti a tudatlanságot és a rossz karmát, a vegetáriánus lakoma pedig képes a tudatot és a testet megnyugtatni. Az ezekhez hasonló hétköznapi cselekvéseket tehát a tudaton való meditáció eszközeinek tartotta.

Minden bizonnyal hatalmas port vert föl a kor buddhistái körében, amikor 732-ben a Dayun kolostorban megtartott nagy Dharma gyűlésen egy akkor még viszonylag jelentéktelen szerzetes, Shenhui azt állította, hogy Shenxiu mindvégig bitorolta a hatodik pátriárka címet, és egyedül az ő mestere, Huineng volt az, aki az ötödik pátriárka valódi chan tanításait megkapta és tovább örökítette. Shenxiu tanításai tehát nem az igaz chan tanítások, mivel ezeket egyedül ő, Shenhui ismeri, aki Huineng pátriárkai címének örököse. Bizonyítékul szolgált szavaira az a pátriárkai köntös, melyet állítólag Huineng kapott Hongrentől, aki azt szintén a mesterétől – s közvetve Bódhidharmától – kapta. Mivel Shenxiu ekkor már nem élt, a támadás lényegében Shenxiu tanítványait és utódját, Pujit érte.

Fokozatos vagy hirtelen

Mivel akkoriban még nem létezett olyan szabály, hogy egy tanítónak csupán egy pátriárkai örököse lehet, a bizonyára döbbent szerzetesek felhozták ellenérvként, hogy Shenxiu és Huineng ugyanannál a tanítónál tanultak, tehát képviselhetik mindketten ugyanazt az igaz tanítást. Shenhui hevesen szembeszállt ezzel a véleménnyel, és azt állította, hogy Shenxiu a fokozatos megvilágosodást tanította, Huineng pedig a hirtelen megvilágosodást, így merőben ellentétes eszméket vallottak. Abban az időben már elterjedt nézet volt az, hogy csak a tudatlanok követik a fokozatos módszert, a bölcs útja a hirtelen tanítás, tehát ezzel a kijelentéssel Shenhui lényegében alacsonyabb szintű tanításnak bélyegezte az északi iskolát. Így tehát Shenhui volt az, aki saját tanításait déli iskolának, Shenxiuét pedig – mintegy pejoratív névvel – északi iskolának titulálta. Shenxiu írásai ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy nem a fokozatos megvilágosodást tanította, hanem maga is úgy vélte, hogy a megvilágosodás egyetlen pillanat műve.

Az újonnan létrejött déli chan iskola legfőbb törekvése az volt, hogy elkülönüljön a buddhizmus más irányzataitól, eredeti és felsőbbrendű tanításnak mutatkozzék, amely egyedül képviseli Buddha igaz tanításait. Ennek egyik legfőbb módszere a tan átadásának egyenes ágú, töretlen származtatása volt Buddhtól a chan pátriárkákig. Ennek az egyenes ágú mester–tanítványi láncolatnak volt a szimbóluma a köntös, amely csak egyetlen tanítványnak adható át. Shenhui azt hirdette, hogy a hirtelen megvilágosodásnak nem elengedhetetlen feltétele az erkölcs művelése, a szútrák tanulmányozása stb., hanem a megvilágosodás kulcsa a tudat megértésében lakozik.

Huineng szútrája

A déli chan iskola legfontosabb alapszövege A hatodik pátriárka prédikációinak szútrája, mely Huineng életét és tanításait mutatja be. Szinte nincs olyan kutató, aki elfogadná, hogy ez a mű valóban Huineng szavait őrizné, sokkal valószínűbb, hogy keletkezése Shenhui tevékenységéhez fűződik. Ebben azt olvashatjuk, hogy miután Huineng megkapta Hongren köntösét, évekig visszavonultságban élt, majd 676-ban kezdett el tanítani. Legelső tanítása akkor hangzott el, amikor két szerzetest vitatkozni látott azon, hogy a szélben lobogó zászló esetében a szél vagy a zászló mozog – Huineng azt mondta, hogy egyik sem, csakis a tudat az, ami mozog.

Shenhui nem csak Shenxiu tanításait, hanem személyét is támadta, többek között amiatt is vádolta, hogy szoros kapcsolatokat ápolt a császári udvarral. Shenxiu követőit olyan vádakkal illette, hogy megkísérelték ellopni Bódhidharma köntösét, megpróbálták levágni a halott Huineng fejét. Ezzel szemben önmagáról azt állította, hogy magas szinten álló bódhiszattva.

Shenhui győzelme

Prédikációi miatt Shenhuit 753-ban veszélyes személynek bélyegezte a hatalom, majd száműzték a fővárosból. Ezeket az éveket arra használta, hogy tovább terjesztette nézeteit. Az An Lushan-felkelést követően Shenhuinak sikerült megnyernie a császári udvar kegyeit azzal, hogy aktívan részt vett a szerzetesi levelek árusításában. Bár korábban elmarasztalta Shenxiut az udvarral fenntartott szoros kapcsolatok miatt, az idős Shenhui mégsem utasította vissza e kegyet. Sikerét nagyban befolyásolta, hogy végül sikerült megszereznie a császár támogatását. 762-ben bekövetkezett haláláig saját tanainak hirdetése mellett folyamatosan támadta az általa északi iskolának nevezett chan irányzatot. Ennek következtében lassan mindenki által elfogadott ténnyé vált, hogy a hatodik pátriárka Huineng volt, aki annak ellenére, hogy írástudatlan volt, csupán tudatos meglátásának köszönhetően elnyerte a pátriárkai címet, és elérte a megvilágosodást.

Függetlenül attól, hogy Huineng történetéből mit fogadunk el valóságként és mit nem, vitathatatlan, hogy személye a chan iskola fontos szimbóluma. Példája azt tanítja, hogy a megvilágosodáshoz nem kellenek hosszas tanulmányok, mivel egyetlen tudatos pillanat is elegendő hozzá, továbbá hogy a megvilágosodás nem csupán a buddhizmus szent szövegeit tanulmányozó és értő művelt elit réteg számára érhető el, hanem bárki számára. Shenhui tevékenységét tehát siker koronázta, az északi iskola lassan kihalt, és helyét átvette a déli chan, az a vallási irányzat, melyet ma chan iskolaként tartunk számon.


Chan buddhizmus
Chan buddhizmus
Chan buddhizmus
Chan buddhizmus
Chan buddhizmus
Chan buddhizmus
Chan buddhizmus

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/2. számában