Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Szabó Blanka: Életre kelt ecsetvonások - Rajzfilmek

Felnőttek és gyerekek körében a műfaj megjelenése óta egyaránt nagyon népszerűek a különböző animációs filmek. Az e téren nagy múlttal rendelkező országok, például Franciaország vagy Japán képregényei és rajzfilmjei az egész világon ismertek és kelendőek. Kevesen tudják azonban, hogy Kína is legalább ugyanilyen jelentős és sajátos hagyományokkal büszkélkedhet a területen.

A kínai rajzfilmek különlegessége egyrészt az alkalmazott technikában, másrészt a választott témákban rejlik, az alkotókat ugyanis az évezredes hagyományok ihlették. Így például előszeretettel vesznek át technikákat a kínai tusfestészetből: egész rajzfilmek épülnek kizárólag a „hegyek és vizek” festészetére. De gyakran jelennek meg a képernyőn a népi művészetek – mint az árnyjátékok vagy az újévi papírkivágások – jellegzetes figurái is. A tematika szintén a kínai kultúra gyökereiből táplálkozik: a művek mitikus hősök vagy népszerű regények történeteit dolgozzák fel, de az is előfordul, hogy a filozófia tárházából merítenek, és egy-egy bölcs tanítást, buddhista példázatot továbbítanak mozgó képsorokba sűrítve.

A kezdetek

A kínai animáció első fénykora egybeesik a moziéval, az 1920–30-as évekre tehető, és ugyanúgy Shanghai a központja (az illusztris Shanghai-i Művészeti Stúdió azóta is működik). Az ázsiai kontinens legelső animációs filmjének elkészülte a Wan fivérek érdeme.

Ez az 1926-os Balhé a stúdióban (Danao huashi) című – még fekete-fehér és néma – rövidfilm volt. Hetven rajzolóművész másfél évnyi megfeszített munkája révén szintén az ő műhelyükből került ki 1941-ben a Vaslegyezős hercegnő (Tieshan gongzhu), amely a kontinens első egész estés rajzfilmjének számít – és a globális trendtől sem marad el, hiszen a 76 perces fekete-fehér alkotás a harmadik ilyen darab az egész filmtörténetben. Témának a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története (Xiyouji) című klasszikus regény egyik epizódját választották, melyben a Buddha szent könyveiért Indiába tartó Xuanzang szerzetes és hűséges kísérői a tüzes hegy félelmetes démonnőjével találják szembe magukat. Szintén a Wan fivérek jóvoltából készült el 1956-ban az első színes kínai rajzfilm (Miért fekete a varjú? – Wuya weishenme shi hei de).

A hegyek és vizek vászonra álmodója

A kínai rajzfilmgyártás legnagyobb alakja a nemrégiben elhunyt Te Wei (1915–2010), akinek animációit a hagyományos tusfestészet ihlette. Karrierje során többször nyert díjat nemzetközi animációs filmfesztiválokon. 1956-ban A gőgös tábornokkal (Jiao’ao de jiangjun) lett híressé. E korai műve még erős Disney-hatásokat mutat, de különlegessége, hogy a pekingi opera hagyományaira épít zeneiségében és képi világában egyaránt. A Ki a mi anyukánk? című félórás produkcióban (Xiaokedou zhao mama, 1961) a kínai tusfestészet technikáit alkalmazza: nemrégiben kikelt ebihalak anyjuk keresésére indulnak, és közben a vizek mindenféle élőlényeivel találkoznak. A hasonló technikával készült Pásztorsípban (Mu di, 1968) pedig a kis pásztorfiú az énekesmadártól tanul meg fuvolán játszani, majd elcsatangolt bivalyát indul megkeresni, amely végül fuvolajátékára tér vissza.

Te Wei legtöbbre tartott alkotása az Érzések hegyekről és vizekről (Shanshuiqing, 1988), amely igazi remekmű, benne a klasszikus kínai tájképek és tusrajzok elevenednek meg. A költő és tanítványa története mindenki számára könnyen érthető, párbeszédek nincsenek, csak gyönyörű képsorok és a kínai citera (guzheng) mély pengése.

A barackvirágos forrás

Az 5. századi költő, Tao Yuanming beszéli el az Őszibarack-virágos forrás legendáját (Taohuayuan ji), miszerint létezik egy titkos völgy valahol messze a hegyek között, ahol barackfák virágoznak, az itt élők pedig mind boldogok, nem ismerik a halált és a kinti világ gyötrelmeit, s bővelkednek minden jóban. Az Őszibarack-virágos forrásként ismert utópisztikus hely a kínai irodalomban a paradicsom szinonimája. A legendából egy nemzetközi díjat nyert, különleges képi világú rajzfilm készült (2006), melyben az emberi alakokat az árnyjátékok figurái helyettesítik, és mindehhez a kínai tájképfestészet remekei nyújtják a hátteret. A történet: a szegény halász megszánja és visszadobja a vízbe az aranyhalat, aki hálából elvezeti az Őszibarack-virágos forrás völgyébe. Hősünk itt sok-sok gondtalan napot tölt, de végül eszébe jutnak az otthoni teendők, és elhagyja a völgyet – vissza azonban már nem térhet. Nem visz magával mást, csak egyetlen barackfamagot, melyet aztán kunyhója előtt ültet el: a film a teljes pompájában virágzó barackfa képével zárul.

Sun Wukong és Nezha

Több nagysikerű rajzfilm is készült a kínai mitológia két legismertebb bajkeverőjének középpontba állításával. Ezek közül klasszikusnak a Danao Tiangong (szó szerint: Ribillió az Ég palotájában, 1961–64) számít: ebben a Wan fivérek dolgozták fel a már említett Nyugati utazás egy másik epizódját, melyben Sun Wukong, a Majomkirály felforgatja a Jáde Császár palotáját, és az égi istenekkel méri össze erejét. A fő inspiráló erőt itt is a pekingi opera világa jelenti.

Nezha afféle gyermekistenség a kínai mitológiában: kicsi, de félelmetes harcos, tűzkerekeken repül, és tüzes lándzsa a fegyvere. Az egyik legismertebb vele kapcsolatos történetben lemegy a tengerek mélyére, és legyőzi az ott uralkodó Sárkánykirályt. Ezt dolgozza fel az 1979-es Nezha felforgatja a tengert (Nezha nao hai) című rajzfilm.

A három szerzetes és a vizeskorsó

A három szerzetes (San ge heshang, 1980) egyszerű, pár vonással megrajzolt figurákkal mindenki számára érthető, tanulságos történetet beszél el. Egy közmondásra épül, mely szerint egy szerzetes két vállán egymaga hordja a vizet, ketten már megosztják a terhet, de ha felbukkan a harmadik is, bizony egyikük sem hajlandó maga cipelni bármit is. A civakodásnak a kolostorban támadt tűz vet véget: vész esetén képesek összefogni, és együtt visznek vizet a tűz eloltására. Az alig húszperces némafilm a berlini fesztivál zsűrijének a tetszését is elnyerte.

Vidám Bari és Szürke Farkas

Napjaink talán legnézettebb kínai tévéműsora is egy rajzfilm, a legkisebbektől az egészen nagyokig szinte mindenki nézi a Xi Yangyang yu Hui Tailang naponta vetített újabb epizódjait – jelenleg a 600. részen is túl járnak! –, melyben a címszereplő Xi Yangyangnak és Barifalva lakóinak valahogy mindig sikerül túljárniuk az alattomos Szürke Farkas eszén. A rajzolási technika ugyan a nemzetközi trendet követve nem rendelkezik a korábbi alkotások sajátosságaival, de rendkívüli népszerűsége miatt a sorozat mégis említésre méltó. Vidám Bari figurája a mai kínai popkultúra egyik szimbólumának tekinthető.

Az elmúlt években viszontláthatta a közönség az 1930-as évek nagy kedvencét, San Maót is. A szegény árvagyerek kalandjairól szóló képregény annak idején elsöprő sikert aratott, ma pedig a tévéképernyőn elevenedik meg alakja.

Nemzetközi távlatok

Természetesen még rengeteg más érdekes rajzfilm született a Középső Birodalomban, az iparág élén pedig továbbra is a sanghai-i stúdió áll, ahonnan több nemzetközi koprodukció is kikerült. Ezek közül kiemelhető a Nyíl nélkül lőni (Bushe zhi she, 1988) című japán–kínai bábfilm, amely az íjászat egyik távol-keleti ágának eredetét regéli el. A híres Han-kori íjászmester, Ji Chang története ez, aki elhatározza, hogy ő lesz a világ legjobb íjásza. A legenda buddhista példázat is egyben, Ji Chang ugyanis azzal tökéletesítette művészetét, hogy íját és nyilait félretéve nélkülük folytatta tovább az íjászmesterséget, felülemelkedve az anyagi világ korlátain.

Az animációs megoldások persze több területen kedveltek, így például egyre több népszerű előadó választ rajzos megoldást videoklipjeihez, illetve az reklámokban is szerepet kapnak, ami nagyban segíti az alkotók ifjabb nemzedékeit. Az internet pedig korlátlan távlatokat nyit meg a fiatal, független alkotók számára. Világhálóra feltöltött egyedi alkotásaik közül néhány egészen figyelemre méltó is akad.

A kínai rajzfilmek, ha lassan is, de kezdenek bekerülni a reflektorfénybe, és külföldön egyre nagyobb tisztelettel tekintenek a műfaj kínai mestereire. Franciaországban például egész DVD-kollekciót adtak ki a kínai animáció klasszikusaiból, de több más nyugati ország is megkezdte forgalmazásukat.

Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm
Kínai rajzfilm

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/2. számában