Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

Szabó Blanka: Sárkány a mozivásznon - Filmtörténet

Kína a mozgófilm megjelenése óta a filmművészet egyik központja, s a kínai filmipar ma a világ egyik legnagyobbja. Az utóbbi évtizedek kínai filmtermésében megtalálhatók mind a nagy sikerű közönségfilmek, mind a nemzetközi díjakkal elhalmozott művészi alkotások. A kínai világsztárok már Magyarországon is ismertek, s a kínai filmek egyre könnyebben elérhetőek számunkra.

A mozgófilm igen korán, már 1896-ban eljutott Kínába, az első filmvetítést Shanghaiban tartották egy varietéműsor keretében. A legelső hazai felvétel 1905-ben készült: a Dingjunshan című, a Három királyság regényes története egyik jelenetét feldolgozó pekingi operát örökítette meg, ám a kópia azóta megsemmisült. Az első ténylegesen is ránk maradt film a Gyümölcsárus (Zhiguoyuan avagy Laogong zhi aiqing), egy alig harmincperces némajáték 1922-ből.

Kelet Hollywoodja

A húszas–harmincas évek a hazai filmipar első fénykora. A központ Shanghai, melyet csakhamar Kelet Hollywoodjaként kezdtek emlegetni. A két nagy filmstúdió (Lianhua és Mingxing) folyamatos vetélkedése rendkívüli produkáló képességet eredményezett, szinte futószalagon gyártották a filmeket. Az egyes színészek körül a maitól mit sem különböző sztárkultusz alakult ki, így a kedvencek közé tartozott például az „aranyhangú” Zhou Xuan vagy a „kínai Greta Garbónak” titulált, nagyon fiatalon elhunyt Ruan Lingyu. A korszak filmjeihez gyakran a baloldaliság szellemében választottak témát, az alacsonyabb néprétegek nehézségeire hívva fel a figyelmet. E baloldali mozgalom nyitófilmje a Selyemhernyó című Mao Dun-regény feldolgozása volt (Chuncan, 1930), s több mű foglalkozott a nők kiszolgáltatott helyzetével.

 Ahogy a világháború elérte Shanghait, úgy állt le szinte teljesen a független filmgyártás, bár az egyelőre még szabad külföldi enklávén belül rövid ideig még készítettek filmeket. A megszállókkal szembeni ellenállásra buzdít például a Mulan-történet 1939-es feldolgozása. (Természetesen ezzel párhuzamosan kifejlődött egy kollaboráns filmipar is, amit a magát kínainak kiadó japán színésznő, Li Xianglan népszerűsített.)

A polgárháború évei alatt 1947-ben készült eposz, a Tavasszal keletnek árad a folyó (Yi jiang chun shui xiang dong) egy középosztálybeli család viszontagságairól szól a háború alatt és után – a mű három nemzedék története három órában. Újfajta irányzatot képvisel a rövidéletű Wenhua Stúdió: a politikai-társadalmi üzenetet mellőzve az emberi kapcsolatokra koncentrál. A Kisvárosi tavasz (Xiaocheng zhi chun, 1948) című drámát nem véletlenül sorolta első helyre a Hongkongi Filmkritikusok Szövetsége 2005-ben, a „legjobb 100 kínai film” szavazás során. (2002-ben pedig Tian Zhuangzhuang rendezésében újabb feldolgozás is készült.)

A maói évek

A kommunisták 1949-es győzelmével a filmipar alapjaiban rázkódik meg: beszüntetik a korábbi filmstúdiókat, és tilos a ’49 előtti kínai filmek vetítése – a külföldi filmek, beleértve a hongkongiakat is, pedig teljességgel ki vannak zárva. A Pekingi Filmakadémián megkezdik az új rendezői gárda kiképzését az új igényeknek megfelelően, illetve sokakat Moszkvába küldenek a szovjet filmgyártás tanulmányozására. A korszak nagy port kavart filmje a Wu Xun élete (Wu Xun zhuan, 1961) – a címszereplő késő Qing-kori reformer hívta fel elsőnek a figyelmet a népművelés fontosságára, és pénzt gyűjtött, hogy a szegények számára iskolát alapítson. Mao elnök személyesen közölt róla bírálatot, azt hangsúlyozva, hogy Wu a feudális rendszert támogatója volt. Ezután a filmesek kezét egyre szorosabban megkötötték, s a kulturális forradalom alatt nyolcra csökkent az engedélyezett filmek száma, közülük a legismertebb a Vörös asszonycsapat (Hong se niangzi jun, 1961, 1970) című forradalmi opera feldolgozása volt.

Az ötödik nemzedék

A kulturális forradalom végével lassan kezdett csak éledezni a filmipar, és csak egy évtizednyi útkeresés után áll újra talpra. Ez az 1982-ben a Pekingi Filmakadémiáról akkoriban frissen kikerült, mára világhírnévre szert tett rendezők egy csoportjának köszönhető. Zhang Yimou, Chen Kaige, Zhang Junzhao, Hu Mei, Tian Zhuangzhuang – ők alkotják az ún. ötödik nemzedéket.

A legelső két ötödik generációs film – Chen Kaige Sárga föld (Huang tudi, 1984) és Zhang Junzhao Egy és nyolc (Yige he bage, 1984) című műve – már érett alkotások, amelyek a Kisvárosi tavasz szellemében az ember–ember közti kapcsolatok ábrázolására koncentrálnak a társadalmi üzenetek helyett. (Az ötödik generáció szoros összedolgozását mutatja, hogy mindkét film operatőre Zhang Yimou volt).

Az 1980–90-es évek meghatározó műfaja az ún. „sebhelyek” művészete volt – végre lehetőség nyílt vallani a kulturális forradalom alatt elszenvedett sérelmekről, személyes tragédiákról. Szinte mindegyik neves rendező keze alól került ki legalább egy mű ebben a kategóriában.

Zhang Yimou

A kínai rendezők közül alighanem Zhang Yimou neve ismert a legszélesebb körben. Ő vezényelte le a pekingi olimpia nyitóünnepségét, korai filmjeivel pedig eredményesen szerepelt a nagy nemzetközi filmfesztiválokon. Ezek rendszerint az 1920–30-as évek vidéki Kínájában játszódnak, képet adva az akkori társadalomról – Vörös cirokmező (Hong gaoliang, 1987), Ju Dou (1990), Vörös lámpások (Da hong denglong gaogao gua, 1991). Mindegyikben Gong Li játssza a független gondolkodású, éles eszű főhősnőt, aki az évszázados társadalmi béklyók alól keresi a szabadulást – Gong Li személyisége a filmek egészét betölti, és alapvetően meghatározza a ’90-es évek kínai moziját.

A nosztalgikus hangvételű Az utolsó út (Wo de fuqin muqin, 1999) már az ’50-es években játszódik: egy vidékre került tanító és egy helybeli lány (Zhang Ziyi egyik első alakítása) románca. Szintén a falusi életet ábrázolja a dokumentumfilmszerűen forgatott, Arany Oroszlánnal díjazott Teljes a létszám (Yi ge dou bu neng shao, 1999). Ebben egy tizenhárom éves diáklányt bíznak meg az alsósok tanításával, és amikor az egyik gyerek otthagyja az iskolát, egymaga indul a nagyvárosba felkutatni. Az igen termékeny Zhang Yimou szinte minden műfajban kipróbálta magát. Rendezett családi vígjátékot, fekete komédiát, triádfilmet, lélektani drámát, illetve újabban rekord-költségvetésű történelmi tablóival került a címlapokra.

Chen Kaige és Tian Zhuangzhuang

Chen Kaige az után tett szert világhírre, hogy 1993-ban az Isten veled, ágyasomért (Bawang bie ji) Arany Pálmát kapott. A film a pekingi opera világába kalauzol: egy nagysikerű előadópáros személyes kapcsolatának alakulását, illetve azt követhetjük nyomon, hogy a huszadik század eseményei miként hatottak életükre. A Leslie Cheung (Zhang Guorong) játszotta karakter sok tekintetben Mei Lanfangról, a pekingi opera legnagyobb alakjáról lett mintázva. A híres operaszínészről Chen Kaige végül 2008-ban forgatott életrajzi drámát (Mei Lanfang). A Császár és a gyilkos (Jing Ke ci Qin wang, 1998) című történelmi filmje pedig egy ismert ókori történet, az Első Császár elleni sikertelen gyilkossági kísérlet feldolgozása. Az 1920-as években játszódó Csábító holdban (Fengyue, 1996) a vidéki nagybirtok ópiumfüggő örökösnője (Gong Li) a külvilágtól teljesen elzárva nő fel, az egyetemről eljött unokafivére (Leslie Cheung) vezeti be a züllött shanghai-i életbe.

Tian Zhuangzhuang egyik védjegye a nemzetiségi kultúrák iránti elkötelezettsége, készített mongol és tibeti témájú filmeket – A lótolvaj (Dao ma zei, 1986) –, legutóbb pedig a délnyugat-kínai hegyek közt vezető karavánút mentén lakókról forgatott dokumentumfilmet (Delamu, 2004). Életrajzi drámával tisztelgett a máig az egyik leghíresebb go-játékosnak számító, kínai születésű, de Japánban karriert befutott Go Seigen előtt (A go-mester, Wu Qingyuan, 2006).

A hatodik nemzedék

A hatodik vagy „urbánus” generáció tagjai (vizsgálódásuk fő színtere ugyanis a nagyváros) élesen szakítanak az ötödik nemzedék konvencióival, sőt nyíltan szembeszegülnek elődeikkel. Szerintük az ötödik generációs mesterek a nagy nemzetközi elismertség és a központi vezetés támogatása miatt elkényelmesedtek, nem képesek újítani sem stílusban, sem témában. A hatodik generációs, minimális büdzsével és sokszor amatőr színészekkel dolgozó nonkonformista rendezők ezzel szemben a lehető legmerészebb témákhoz nyúlnak, erős társadalomkritikát fogalmazva meg, sokszor a legkevésbé sem burkolt formában.

Wang Xiaoshuai első filmjei a ’90-es évek pekingi művészvilágáról adnak képet, a szereplők sokszor a rendező önmagukat játszó művészbarátai. Később Berlinben a zsűri nagydíját nyerte el 2001-es alkotása, a Pekingi bicikli (Shiqi sui de danche) – a vidékről a fővárosba keveredett fiú egy futárszolgálatnál vállal munkát, ahol új biciklit bíznak rá, ám az értékes járművet ellopják… Az alaptörténet megegyezik az olasz realizmus klasszikusával (A biciklitolvaj, 1948), csak épp a tizenévesek világába áthelyezve. A 2005-ös Shanghai-i álmok (Qinghong) Cannes-ban nyerte el a zsűri díját.

Zhang Yuan filmjeinek többsége dokumentumjellegű, így a Mama című (Mama, 1990) egy fogyatékos fiát nevelő anya küzdelméről szól – ez az első független film a szárazföldi Kínában. 1991-ben a rocksztár Cui Jian közreműködésével forgatta le a Pekingi fattyakat (Beijing zazhong) a pekingi underground világáról. Később Zhang forgatott filmet alkoholizmusról, homoszexualitásról és más érzékeny témákról. Megkapóan aranyos a legutóbbi filmje, amely egy bentlakásos óvodában játszódik: az újonnan beíratott kisfiú nehezen alkalmazkodik a szigorú szabályokhoz, de hogy „kis piros virágokat” kapjon, jól kell viselkednie (Kis piros virágok, Kanshang qu hen mei, 2006).

Jia Zhangke némileg kilóg a sorból – ő a városi környezet helyett inkább a vidékre összpontosít. Vándorszínészek életét kíséri végig a 2000-es Peronban (Zhantai), a 2002-es Ismeretlen örömök (Ren xiaoyao) pedig mai fiatalok útkeresését ábrázolja (az alig két hét alatt egyetlen digitális kamerával forgatott film versenyben volt az Arany Pálmáért). A Jangce szabályozása során elárasztott Fengjie faluba helyezett drámája (Csendélet, Sanxia haoren, 2006) pedig Arany Oroszlánt nyert.

Érdemes még megemlíteni Lou Ye és Jiang Wen nevét – alkotásaik számos nemzetközi díjat nyertek, de rengeteg vitát is kiváltottak.

Hongkong és a wuxia

A saját hagyományokkal rendelkező hongkongi mozi nagy múltra tekint vissza, és a század elején Shanghai után a második helyen állt a filmgyártásban. A korai időszakot a klasszikus wuxia – vagyis régi harcművészekről szóló – regények, illetve a különböző operák feldolgozásai jellemezték. A világháború után pedig jó ideig a táncos-zenés melodrámák uralták a piacot. Ezek közül kiemelkedik a Shaw testvérek produkciója, a „pillangó szerelmesek” népszerű románcát feldolgozó Örök szerelem (Liang Shanbo yu Zhu Yingtai, 1963). A ’60-as években kezd újra erőre kapni a wuxia műfaja. A wuxia eredetileg az irodalomból vett elnevezés, és egy több évszázados hagyománnyal rendelkező epikus műfajra utal. A történetek középpontjában az igazságért küzdő, nemes jellemű, önfeláldozó hős áll, aki rendszerint valamely titkos harcművészeti iskola beavatottja, és emberfeletti képességekkel rendelkezik. A wuxia irodalom nagy klasszikusa a Sárkánykapu fogadó (Longmen kezhan), melyből 1967-ben hongkongi–taiwani koprodukcióban készült film. A wuxia műfaj és a rendező, King Hu (Hu Jinquan) nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1971-es másik filmje, a Csipetnyi zen (Xia nü) Cannes-ban technikai fődíjat kapott. Az erősen szimbolikus történetet áthatja a buddhista filozófia.

1971 jelentős évnek számít a hongkongi filmtörténetben – ez évben lépett ugyanis színre a „Sárkány”. Bruce Lee (Li Zhenfan, Li Xiaolong) máig a hongkongi mozi legismertebb figurája, a ’70-es évek ikonja. Saját kungfu irányzatot hozott létre, s filmjei nyomán nyugaton hirtelen megnőtt a távol-keleti harcművészetek iránt érdeklődés. A wuxia műfaj neki köszönhetően új formát nyert, és most először a cselekmény a jelenkorba tevődött át. Bruce Lee tragikusan rövid élete alatt csak négy filmje készült el, az ötödiket csak 1973-as halála után, 1978-ra fejezték be.

Bruce Lee elvesztésével a hongkongi filmipar nehezen birkózott meg, egy sor utánzattal próbálták pótolni a pótolhatatlant. Végül 1978-ban jelentkezett áttörés, A kobra (She xing diaoshou) piacra dobásával. Ezúttal Jackie Chan (Chen Gangsheng, Chen Long) volt az, akinek sikerült megújítania a mozit a kungfu vígjáték feltalálásával. Ágyúgolyó futam, Részeges mester, Rendőrsztori, Balhé Bronxban stb. – pörgős bunyójelenetek, látványos városi robbantások, és egy némileg kelekótya, de szeretnivaló főhős.

A ’90-es évek elején újabb filmcsillag tűnt fel Hongkong egén: Jet Li (Li Lianjie), aki Tsui Hark (Xu Ke) többrészes eposzában alakította a népi hőst, Wong Fei Hungot (Kínai történet, Huang Feihong, 1991–97).

Triádok a filmvásznon

Egy másik ismert hongkongi műfajt képviselnek a triádfilmek. John Woo (Wu Yushen) 1986-os Szebb holnapja (Yingxiong bense) volt a műfajteremtő klasszikus, mint ahogy Chow Yun-fat (Zhou Runfa) karrierje is innentől ível magasra, és lesz meghatározó a következő több mint egy évtizedben (több mint 134 filmben szerepelt!). Ő teremtette meg a „cool” gengszter prototípusát, aki bár a rosszfiúk közé tartozik a rendőrség szerint, de azért mégis inkább jó – nemes lelkű, az elvei mellett mindvégig kitartó figura, aki az elszenvedett igazságtalanság megtorlásáért ragad fegyvert. Ami pedig az akciót illeti, a tűzpárbajok megkomponáltság és koreográfia terén semmivel nem maradnak el a wuxia filmek mögött.

De ha valamit sokat ismételnek, az előbb-utóbb unalmassá válik, így a tisztán fekete és fehér hősök epikus küzdelme is lekerült a műsorról. A Fiatal és veszélyes sorozat (Guhuozai) adott újabb lökést a triádfilmeknek, azokat a fiatalokat állítva a középpontba, akik frissen nyertek bebocsátást a „családba”, és még keményen meg kell küzdeniük a feljebbjutásért.

A triádfilmek harmadik hulláma a Szigorúan piszkos ügyekkel (Qu jiandao) kezdődött. Itt a maffia és a rendőri erők továbbra is szemben állnak ugyan egymással, de a kettő határa mintha kezdene elmosódni. A történet a beépített titkos ügynökökre koncentrál, akik számára egyre kevésbé egyértelmű, ki hova is tartozik valójában. (A nagy sikert aratott filmből két további rész, illetve egy amerikai feldolgozás is készült, utóbbi Martin Scorsese irányítása alatt.)

Egészen más húrokat penget újhullámos filmjeivel Wong Kar-wai (Wang Jiawei). Egyedi stílusa semmivel sem téveszthető össze, ha már láttunk tőle filmet, utána elég egy röpke részlet, és azonnal felismerjük, hogy az ő rendezése. Különös atmoszféra lengi körül munkáit, amely még órákkal a vetítés vége után is továbbkíséri a nézőt.

Kínai film határok nélkül

Ang Lee 2003-as Tigris és sárkányának (Wu hu cang long) világsikere új csatornákat nyitott meg a kínai mozi számára. Így a központi vezetés támogatását elnyerve hatalmas beruházással sorra készülnek az újabb szuperprodukciók. A határok is megszűnni látszanak, a hongkongi–taiwani–szárazföldi filmipar krémje vállvetve munkálkodik a publikum szórakoztatásán. Nemzetközileg elismert rendezőkkel és a sinoszféra egészében, sőt immár külföldön is nagy rajongótáborral rendelkező hongkongi, taiwani, illetve szárazföldi sztárok közreműködésével készülnek a rekord-költségvetésű filmek – új típusú, effektekben bővelkedő wuxiák, nagyszabású történelmi drámák, vagy épp irodalmi feldolgozások.

Az idei év legnagyobb vállalkozásának Hu Mei monumentális életrajzi drámája ígérkezik Konfuciuszról. A rendezőnő korábban Kangxi, illetve Han Wudi császárról forgatott annak idején rekordnézettségű tévésorozatot, így neve elég ismert Kínában. Most pedig nem más, mint Chow Yun-fat alakítja a nagy tanítót, míg a női főszerep Zhou Xunnek jutott. Aligha kétséges, hogy világszerte erre a filmre is szép számban fognak jegyet váltani.

A filmek elérhetősége

A kínai mozi száz éve alatt jó néhány olyan film készült, amelyet mindenképpen érdemes megnézni. Hozzájuk férni viszont nem könnyű, sokat csak a filmfesztiválok alkalmával vetítenek le egyszer. Magyarországon különösen nehéz helyzetben van a néző, hiszen a kínai filmek – különösen a művészfilmek – többsége egyáltalán nem kerül kereskedelmi forgalomba. Ugyanakkor a számos közönségfilm beszerezhető a nagyobb videotékákban, különösen azok, amelyek a nagy nemzetközi sztárok nevéhez fűződnek. Művészfilmekért érdemes ellátogatni valamelyik Odeon kölcsönzőbe (odeon.hu), emellett a Duna TV műsorát sem árt figyelemmel kísérni. Az interneten szinte minden beszerezhető (asiatorrents.com, asiantorrentz.com, avistaz.com), de a letöltések csak a hivatalos fizetős oldalakról legálisak. Az ELTE Konfuciusz Intézet Filmklubjában havonta egyszer ingyenesen megtekinthető egy kínai film, a program a konfuciuszintezet.hu oldalon olvasható.

Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet
Kínai filmtörténet

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2010/1. számában