A Jiangsu tartományi Yangzhouban felfedezett 20 négyzetméteres sír a rövid életű Sui-dinasztia (581–618) második, s egyben utolsó császáráé, Sui Yangdié lehetett. Erre utal a sír bejáratánál elhelyezett sírkő szövege, illetve az építmény egyik felirata, amelynek dátuma egybeesik a császár halálának idejével. Eddig többek között egy aranyozott jádeöv és egy karika alakú rézfogantyú került elő a helyszínről. A veremhez egy másik sír kapcsolódik, amely egy császárné számára épülhetett.

A feltárást vezető régész elmondta: bár a sír Sui Yangdihoz tartozhat, az egyáltalán nem biztos, hogy ez a császár végső nyughelye. Történeti feljegyzések szerint ugyanis a hírhedt uralkodó sírját később többször áthelyezték.

Sui Yangdi a kínai történelem egyik híres zsarnoka, aki közmunkások millióit mozgósította, hogy palotákat és kirándulóhajókat építtessen magának. Legnagyobb alkotása a Nagy-csatorna, amely Dél- és Észak-Kínát kötötte össze, s másfél évezreden keresztül Kína egyik legfontosabb közlekedési útja volt. A császárt 618-ban egy felkelés során ölték meg, ez lehet a magyarázata annak, hogy a most feltárt sír ilyen kisméretű.

Forrás: Xinhua, 2013-04-16

Annak az eseménysorozatnak a részeként, amely a Kínai Népköztársaság és Izrael diplomáciai kapcsolatfelvételének 20. évfordulója kapcsán zajlik, Haifában megnyílt a „Zsidó menekültek és Shanghai” című kiállítás. A tárlat azt mutatja be, hogy miként menekültek európai zsidók a kínai kikötővárosba, és ott miként éltek. Mint ismeretes, a második világháború előtti években virágzó zsidó közösség élt Shanghaiban, amely szabadon gyakorolhatta vallását és hivatását.

A kiállítás a Shanghai-i Zsidó Menekültek Múzeumának anyagából jött létre, amely 1997-ben nyitotta meg kapuit. A rendezvény egyik célja, hogy a ma már Izraelben élő menekülteket emlékeztesse az akkori időkre, és bemutassa nekik, hogy miként néznek ki ma azok a negyedek, amelyekben annak idején éltek. A múzeum kurátora elmondta: számos akkori zsidó menekült látogat vissza Shanghaiba, s gyakran a családjukat is elhozzák, hogy megmutassák nekik fiatal koruk helyszíneit.

Shanghait 1943-ban lerohanták a Japánok, és az ott talált zsidókat a Hongkou nevű negyedben létrehozott gettóban gyűjtötték össze.

Forrás: Xinhua, 2012-02-24

A kelet-kínai Jiangsu tartományban a Hongze-tó alacsony vízállása miatt láthatóvá vált egy Ming-kori (1368–1644) sír néhány részlete. A síremléket a Ming-dinasztia alapítója, Zhu Yuanzhang építtette saját őseinek 1368-ban. A sírt 1680-ban öntötte el a víz, amikor a Sárga-folyó áttörte a gátjait, megváltoztatta medrét, és egyesült a közeli Huai-folyóval.

Az 1960-as években a síremlék néhány részlete és egy-két kőszobor már láthatóvá vált egy szárazság miatt. A helyi kormányzat akkoriban fontolgatta a feltárást, de a környékbeli lakosság azt kérte, hogy lehetőleg ne bolygassák az uralkodói sírt. Emellett a feltárt emlékek konzerválása is nehézségekbe ütközött volna akkoriban, így végül nem nyúltak az építményhez.

A mostani szárazság miatt jóval több látható a sírból, mint korábban. 300 év után kő boltívek, épületelemek és egy kövezett út is előtűntek a víz alól. Jó néhány tégla megőrizte cinóbervörös színét. A sír nagy része azonban továbbra is a tó iszapos feneke alatt található.

A tó hirtelen vízszintcsökkenését valószínűleg a szárazság okozta, de az is elképzelhető, hogy egy víznyelő keletkezett. Az emlékek megőrzése miatt a helyi kormányzat vizet eresztett a tóba, így a sír újra víz alá került, de nemsokára megint csökkent a vízszint. Ez arra mutat, hogy a víz – egyelőre ismeretlen útón – elfolyik valahová. Az illetékesek egyelőre szakértőkkel tanácskoznak arról, hogy miként tudnák megőrizni az emlékeket abban az esetben, ha a tó tovább apadna.

Forrás: Xinhua, 2011-05-21

Pekingben konferenciát rendeztek Zhang Xueliang, a Guomindang (Kuomintang) egyik tábornoka születésének 110. évfordulójára. A rendezvényen részt vett Li Wuwei, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület alelnöke is, aki beszédében felszólított Zhang hazafiasságának és nemzeti szellemének népszerűsítésére. Ezzel együtt kijelentette: fokozni kell a Taiwani-szoros két partja közötti együttműködést, és ösztönözni kell a Szoros-közi kapcsolatok békés fejlődését.

Az „ifjú marsallként” is mert Zhang Xueliang 1901-ben született, és 2001-ben halt meg. Az 1936. december 12-i „xi’ani incidens” kapcsán vált ismertté: ekkor ő és egy másik tábornok, Yang Hucheng foglyul ejtette saját parancsnokát, Chiang Kai-sheket, azt követelve tőle, hogy fejezze be a kommunisták ellen vívott polgárháborút, és harcoljon együtt velük a japán agresszió ellen.

Forrás: Xinhua, 2011-05-18

Az észak-kínai Shanxi tartomány illetékesei bejelentették: azt tervezik, hogy pályáznak az UNESCO-hoz a changpingi csatamező világörökséggé nyilvánítása érdekében.

A changpingi csata Kr. e. 262-ben kezdődött, s három éven keresztül tartott. A hosszú ütközetben Qin állam megsemmisítő győzelmet aratott Zhao fejedelemség felett, s ezzel megnyílt az út előtte a birodalomegyesítés felé. A csatában a történelmi források szerint 400 ezer Zhao-beli katonát temettek el élve Qin győztes seregei. Qin végül Kr. e. 221-ben egyesítette Kínát.

A Changpingnál zajlott csata helyszíne 10 km széles és 30 km hosszú, s ma Gaoping város külterületén található.

A környéken ma is sok minden emlékeztet az egykori döntő viadalra: található itt például „Nyíl falu” nevű település, illetve „Tábornok-hegy” nevű magaslat. A környéken sok helyen megtalálhatók a harci szekerek és a lópaták nyomai. A világörökséggé nyilvánítás nagyban hozzájárulna az egykori emlékek megőrzéséhez.

Forrás: Xinhua, 2011-05-11

Shicheng – vagyis „Oroszlánváros” – 1339 éve épült a délkelet-kínai Zhejiang tartományban. A klasszikus formában megmaradt város 1959-ben, a Xin’an-folyó vízerőművének építésekor a Qiandao-tó felszíne alá került. A National Geographic kínai kiadásának februári számában exkluzív víz alatti fényképeket közöltek a remek állapotban fennmaradt településről, ami újból felkeltette az érdeklődést Shicheng iránt.

Régészek szerint az eróziótól, átépítésektől megkímélt város afféle időkapszulaként szolgál. Fennmaradtak az épületek, falak, emlékkapuk, lépcsők stb. A városnak öt kapuja volt, egy-egy kaputoronnyal. Shichenget hat főút osztotta részekre, az utak, utcák kövezettek voltak. A történeti források szerint a Sui’an megye központjaként szolgáló városban 265 boltíves emlékkapu emelkedett.

A város a Wushi-hegyről (Öt Oroszlán-hegy) kapta a nevét.

Forrás: Xinhua, Global Times, 2011-03-18

Shaanxi tartomány székhelyénél, Xi’annál egy ásatáson egy 20 cm magas, 24,5 átmérőjű bronzedényt találtak. A hermetikusan lezárt háromlábú edényben folyadékban úszó csontok voltak. Az étel a Hadakozó fejedelemségek korában (Kr. e. 475-221) készült. A leves folyékony maradt, de a bronztól a csontokkal együtt zöldre színeződött.

A lelet egy Qin királyságbeli magas rangú hivatalnok vagy katonatiszt sírjából került elő, amelyet az új xi’ani repülőtér építése miatt tártak fel a régészek. Ez az első eset, hogy hasonló ételmaradékot találtak Kínában.

A sírból egy másik bronzedény is előkerült, benne szagtalan folyadékkal – ez utóbbi bor lehetett. Az étel és az ital elemzését szakértők fogják elvégezni, abban a reményben, hogy sok információ kiderül majd belőlük az ókori kínai étkezési kultúráról.

Forrás: Xinhua, People’s Daily, 2010-12-13

A Shandong tartományi Laizhouban egy Song nevű műgyűjtő értesítette a kínai médiát, hogy egy különleges hivatalnoki ruhadarab birtokában van. A tárgy távolról egy egyszerű mellénynek tűnik, de ha közvetlen közelről megvizsgáljuk, kiderül: tele van írva kínai írásjegyekkel. A ruhadarab a Ming-dinasztia idejéből (1368–1644) származik.

Song szerint nagyjából 50 ezer apró írásjegy található a mellényen, a szöveg a konfuciánus Négy könyvből és Öt klasszikusból származik, s a vizsgázó megjegyzéseit is tartalmazza. A városi múzeum szakértője szerint, aki először hallott hasonló darabról, a mellény elkészítése 3–4 évbe telhetett. A mellényt minden bizonnyal a hivatalnokvizsgán használták, afféle meg nem engedett „segédeszközként”.

Forrás: Shandong Business Daily, 2010-11-17

A kerekesszékkel közlekedő, több szívműtéten átesett Glen Beneda talán élete utolsó nagyobb utazására vállalkozott, amikor úgy döntött: visszalátogat a Hubei tartományi Jianli járásba, ahol annak idején a helyi parasztok bújtatták.

Beneda az 1941-ben alapított Repülő Tigrisek nevű önkéntes különítmény tagjaként 1944-ben egy japán bázis ellen hajtott végre légitámadást, amikor P-51-es gépét lelőtték. Beneda katapultált, gépe egy tóba zuhant, ő maga egy rizsföldre ejtőernyőzött. Hogy a japánok ne bukkanhassanak a nyomára, a helyi parasztok a repülőt elsüllyesztették, köveket kötözve rá. A pilótát pedig elbújtatták, majd a kommunista erőkhöz kísérték, így menekítve meg.

Beneda szerette volna látni repülőgépét, de a roncsokat – a két éve folyó próbálkozások ellenére – mindeddig nem sikerült kiemelni az iszapból. A P-51-esnek csupán néhány darabját tudták a felszínre hozni.

Forrás: Xinhua, 2010-10-20