Ezerarcú Kína előadássorozat: A kínai és japán modern képzőművészet hasonlóságai és különbözőségei - Horváth Janisz előadása

2022. december 16.

Az ELTE Konfuciusz Intézet online előadást tartott, ahol ismét a művészet került előtérbe. Ezúttal a japán és kínai modern képzőművészetbe barangoltunk Horváth Janisszal, Intézetünk kínai festészet oktatójával.

A kínai és a japán képzőművészet több évszázadon keresztül kölcsönösen hatottak egymásra. A kalligráfia, a festészet hosszú ideig azonos eszközöket használt, a formanyelv is sokáig hasonló utakon járt. Mégis, néhány évszázaddal ezelőtt a sajátos történelmi utak, az alkotók társadalmi különbségei hozták el a művészetek irányvonalának megváltozását. Ezek modern megjelenéséről volt szó az online előadáson, december 16-án. Az eseményt Gájász Enikő, a Konfuciusz Intézet kulturális programszervezője moderálta.

Horváth Janisz online előadása

Az előadás a modern kínai és japán festmények bemutatásával kezdődött, ismertetve a kínai és japán kortárs alkotások közös vonásait. A kínai és japán modern festészet egy bizonyos ága a klasszikus kínai festészetből merít, így többnyire virágokat, madarakat, halakat, ábrázolnak vagy egész tájat jelenítenek meg. Az eszközhasználat is a klasszikus kínai festészetet idézi, erre eklatáns példa a szolid színhasználat, a felületeken általában a fekete tusfesték dominál. Az előadáson tehát a klasszikus kínai festészetből merítő modern kínai és japán alkotások kerültek fókuszba.

Japán festmények

Az előadó részletesen bemutatta a kínai és a japán modern festészet közötti különbségeket. A japán festészetnél például sokszor egészen részletesen ábrázolták a különböző természetben előforduló élőlényeket vagy természeti képződményeket, így halak pikkelyeit egyesével megfestették, ugyanúgy, ahogy a víz hullámait is részletekbe menően ábrázolták, ezzel szemben a kínai festészetben inkább a „jelentésen” volt a hangsúly, azaz amíg a festményen egyértelmű, hogy hol lelhető fel egy hegység vagy egy folyó, addig nem tartották fontosnak azt aprólékosan „szájbarágósan” közölni a kép nézőjével, annál is inkább, mert a nyugati szem számára „üresnek” vélt felületek, igenis nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a festmények ezen részei nyitottak a befogadó fantáziája számára.

Az előadáson Horvath Janisz, kalligráfus, tipográfus többször hangsúlyozta, a művek értékelése szubjektív, és noha egyes kép láttán az az érzésünk, hogy ezt könnyű lehet megfesteni, hozzátette, hogy bizony nem olyan könnyű utánozni, mint amilyennek látszik, hiszen rengeteg elméletet és technikát kell megtanulni, mielőtt mi is megpróbálnánk egy XX. századi festményt megfesteni.

Kínai festmények