Horváth Janisz előadása: A kínai tájképfestészet színvilága

2022. október 07.

Hogyan néz ki egy kínai festékpiac? Meddig tanult egy kínai míg tájképfestő mesterré nőtte ki magát? Milyen jellegzetességek figyelhetőek meg a természeti képeket megörökítő alkotásokon? Többek között az iménti kérdésekre is megtudtuk a válaszokat Horváth Janisz előadásán.

Október 7-én, pénteken Horváth Janisz, tipográfus, kalligráfus, az ELTE Konfuciusz Intézet vezető művészeti oktatója tartott előadást. A szakember jelenleg három kurzust is vezet Intézetünkben. Kezdő kalligráfia, haladó és kezdő festészeti kurzusai október második hetében már elindultak, és ahogy tőle már megszoktuk, minden tanfolyama előtt, így most is megtartotta kedvcsináló művészeti tematikájú előadását.

A szakember prezentációjában a színes festékek beszerzésétől kezdve, az alkotó folyamatokon át, egészen a kész tájképfestmények bemutatásáig, minden apró részletbe beavatta közönségét. A kalligráfus kiemelte, hogy európai szem számára minden bizonnyal szolidnak tűnhet a kínai színvilág, hiszen a legélénkebb színt a képeken fellelhető pecsétek adják, melyeket csupán aláírásként használtak az alkotók. Ami talán még ennél is érdekesebb lehet, hogy a kínai alkotásokon „üresnek” tűnő felületeknek is épp olyan jelentősége van, mint a tájképen jól körvonalazott természeti jelenségeknek, hegyeknek, növényeknek, és így teljes értékű részét képezi a tájképeknek.

Az oktató azt is elmondta, hogy a kínai tájképfestők, noha sok időt töltöttek a természetben, ennek ellenére sohasem annak hű mását festették meg. Az ilyen fajta munkának éppen az volt a lényege, hogy az alkotók az inspirációs útjukról hazatérve kizárólag benyomásaikra támaszkodva alkossák meg a többször monumentális méretű képeiket. A kínai tájképfestészetet szokás „hegy és víz” festésnek hívni, hiszen ez a két természeti jelenség szinte minden kínai tájképen fellelhető. A hegy ábrázolása élesen kivehető azok kontúrokban gazdag megjelenítéséből, azonban a víz ábrázolását a kínai tájképfestők bravúrosan oldották meg. A kínai tájképfestészet egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága, hogy bár a víz nincs szándékosan körvonalazva vagy kiemelve a festményen, mégis pontosan tudjuk, hogy a képen egy folyó vagy egy tó látható.

Egy kínai festőművész jellemzően élete végéig gyakorolt, hogy kiváló tájképfestő válhasson belőle. Ha a festő a kalligráfiához is konyított, és még írói vénával is rendelkezett, vagyis tudott verset írni akkor kiemelt tagja volt a társadalomnak. Az előadó prezentációja végén készséggel válaszolt a közönség kérdéseire. Egy érdeklődőnek válaszolva így végül azt is megtudtuk, hogy ma Kínában, függetlenül attól, hogy milyen művészeti egyetemen tanul az ember, ahogyan a keleti vagy a nyugati orvoslásra is lehet szakosodni, úgy a festészetben is két szakirány létezik: a hagyományos és a modern festészet.